.

kitért a Tisza ki tudja mi elől

s én itt állok a kanyar ölelésén

merengek az őrt álló fák alatt

a vízen s a Kárpátok népén

Petőfivé leszek alföldi gyerek

róna füve bújik  talpaim alatt

megrészegít a szitakötők tánca

melyekben  bíbort pirul a pillanat

a fák alól a pusztába lépek

tavasz van de őszi képet látok

köd lepte tarisznyával lépnek

a szegénylegények s a betyárok

trombita szól a deres domb mögül

lovak patazaját hallani vélem

és itt a mellkasomba szurony hegye

s a cickafark virágait öntözi a vérem

….meginogva földre zuhan testem

de már hó az ágyam benne lázam

körbenézek mindenütt csak testek

Fanniért reszketek Abda határában

bakancs rúg elfagyott lábaimba

ébredni kell mint a barmot hajtanak

vacogó pillantásom s könnyeim  hagyom

a hóból nem mozdul az ismerős alak

géppisztoly kelepel  gránát tépte föld

és hajtanak az Isten már nem szeret

egy kidőlt a sorból  a másik vánszorog

tömegsír felé halad az  erőltetett menet

a zajok mint a por elülnek lassan

halotti csend hordója csapra verve

 egy sóhaj még a felhőkbe szökik

benne én Radnóti igaz szerelme

….fekete nyirkos virágok nyílnak

apró kis kezemmel csokrot szedek

és futok fel fel a padlásra

mama megjöttem majd én teregetek

nehéz kosarából könnyűt csináltam

rám nézett s becézett minden szava

libacombot ettünk egy teli tálból

s közben elült a vonat távolodó zaja

…..egyszer majd a betűk engem is festenek

de lehet hogy nem jut csak ákom -bákom

de míg egyetlen sor marad belőlem

addig nem tűnök el a láthatáron