From: Szatmári Zénó[mailto:ebreszto@gmail.hu]
Sent: Saturday, July 09, 201110:08 PM
To: Petrovics Eszter; Könyvtár; Pörös Géza
Subject: Ébresztő Barátaim!

  Kedveskollégák, barátaim!

  Ahogyanaz előttem szóló február 20-án írta volt, "a szép közös jövőelkezdődött". Sem megállítani, sem visszafordítani nem lehet. Lássukbe,  közös álmunk, hogy a zászlónkon lobogó hitvallásunkat, az egyetemeskultúrális haza képernyős ügyét  egyszer döntéshozók is magukénak érezzék:szertefoszlott!

 Afolyamat minket  derült égből, villámcsapásként ér, de nem minden előzménynélkül való. A közelmúltig ugyanis abban a kényelmesnek mondható helyzetbenvoltunk, hogy valóban a műsorkészítéssel foglalkozhattunk. A pártpolitikaicsatározások az elnökségeknek és a kuratóriumoknak (igen, a sokat szapultkuratóriumoknak!) köszönhetően nem zavarták alkotói köreinket! Élhettünk lassankét évtizedes (és nem csupán néhány hónapos) vállalásunknak, egy arte-jellegűmagyar televízió megteremtésének. Most itt az ideje, hogy utánanézzünk az emúltévek kuratóriumi üléseinek jegyzőkönyveiben, hogyan is alakultak azok a csaták,amelyek éveken keresztül körvonalazták már a mai helyzetet. Ízelítőül legyenelég annyi, hogy egyetlen párt szavazott következetesen a Duna Televízióérdekei ellenében, miközben minden más párt össze tudott fogni az érdekében!Nézzetek utána, hogy melyik volt ez az egy párt!!! Kérdezzétek meg azokat avolt vagy jelenlegi kollégáinkat, akik akkoriban tanui vagy résztvevői voltakaz állandó harcnak!

Atisztánlátás végett, ez elengethetetlen kötelességünk még akkor is, ha márkéső!

 Azátalakítások kezdetén, a Hír TV Sziluett című műsorában Belénessy Csaba kisderültséggel  számolt be róla, hogy egyik ismerőse azt mondta, amikor aDunára kapcsol, ott mindig egy kendős öregasszony sétál esőben.

Jobbratörekedni kell és érdemes, de megtagadni a hitünket és nézők millióit becsapniNEM! Pedig a közönségünk nem tudja, mert nem is tudhatja tőlünk, hogy a DunaTelevízió soha nem látott bajban van. Emlékeztek még, hogy hányan csatlakoztakaz Összefogás a Duna Televízióért-hoz 2009-ben? Akkor "csupán" azanyagi megbecsülés hiányzott. Most a politikai akarat, ami közszolgálati televíziólévén, létezésünk kulcsa. Mindannyian féltjük az egzisztenciánkat, a családunkés a gyerekeink kenyerét, de nézők sokaságának tartozunk azzal, hogy tudatjuk,a kulisszák mögött -a megszokott arcok, a még nyomokban felismerhető műsorrendellenére- a közös értékrendünk alapján megteremtett hagyományaink szétzilálásazajlik. Nem tehetünk olyan étlapot eléjük, ami kinézetre egyezik az eddigivel,ha a megszokott fogásokból lassan kihagyjuk az alapvető összetevőket!

A logónkugyanis  nem fog eltűnni, ahogyan a csatornáink is megmaradnak majd,kiváló terepet biztosítva a szemérmetlen tolvajlásra. Párjukat ritkítóműhelyeink, lassan két évtizedes közös törekvésünk, hogy otthont teremtsünk azotthontalanásgban több millió magyar számára -elhalnak viszont. Mi eddig nemkilóra vettük a szavazati jogot állampolgárság osztással: mindenszerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy 1989, de 1919 óta is, a Duna volt azegyetlen intézményes gyógyír Trianon sebeire. "Haza a magasban!" Eztárverezik most el sok millió magyar feje fölül. Moratórium nincs. Felelősségünkannál inkább!

 AkiArte-jellegű televíziót szeretne, az nem köt kompromisszumot a nézettségkedvéért! Az Arte ugyanis a 60 milliós Franciaország és a 80 milliósNémetország egy igen-igen szűk értelmiségi rétegének legamagasabb szintűtelevíziós kiszolgálására hivatott. Ha ez a példa lebegett "újbarátaink" szeme előtt, akkor ebben csak azzal segíthettek volna, hogypénzt szereznek annak érdekében, hogy még annyi megalkuvásra se kényszerüljünk,mint annek előtte. De e téren se legyenek illúzióink! Aki új műsoraiba máscsatornák által kreált és felfuttatott figurákat, kétes teljesítményű, ámerőteljes pártkötődéssel bíró percembereket emel át a Dunára, az éppen nem egyArte-jellegű televízió hagyományait folytatja. Ellenben még nagyon sokatkellene az archívumunkban azt tanulmányoznia, hogy a magyarságnak kik azok amai kiemelkedő, saját szakmájukban megkérdőjelezhetetlen teljesítményű, depártpolitikához -főképpen a magyarországihoz- nem kötődő reprezentánsai, akikminden magyar számára példát adhatnak, akik összetartozásunkért tesznek is.Akad ilyen, csak ismerni kell őket!!! 

AkiArte-jellegű televíziót szeretne, az előre lép! Nem vissza a Beta-rendszerbe,nem vissza a kezdeteinkhez, amikor az adást közvetítőkocsiból vezényeltük! Minem itt tartottunk!!! Itt minőségi alkut kötnek a nevünkben, miközbenküldetésünket, a határok fölötti kulturális haza képviseletét,  egypropaganda tv színvonalára aljasítják.

 Régi Barátaim!

 Jól ésrégen ismerjük egymást. Kezdjünk el beszélgetni egymással végre erről is,keressük az utat, hogy miként hallathatjuk a szavunkat, hogyanfigyelmeztethetjük nézőinket: ismét eljött a kiállás, az összefogás ideje! Nefelejtsük el, hogy romjainkban ugyan, de még mindig mi kezeljük a világ magyarságánakegyik leghitelesebb médiafelületét! Hallassuk végre a hangunkat! Szemünk előtta példa: ma forradalmak szerveződnek közösségi oldalakon. Hagyjunk nyomot, hogymi ezt nem akartuk!

 Afolyamatot visszafordítani nem lehet. Nekünk azonban a szemébe kell néznünk a"kék szárnyú gyermeknek" ,akit felneveltük, és tiszta tekintetén átazoknak a fekete kendős öregasszonyoknak is, akik az esős utcán talán éppen amindennapi betevőnek számító bíztató szavunkért sietnek hazafelé...

 FarkasÁrpádtól való az idézet: "Élni a hó alatt is lehet jó, de csattogó szélbenérdemesebb."

Egykolléga, az arctalan valahai ötszázvalahányból

Vissza a bloghoz

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés