2013.05.10. 21:21, Dudás Sándor
Látjuk a zenét, toronyként omlik,
tengerhullámként lelkünkig verve,
járják a párok, egymástól távol,
más pillanatban test tapad testre.
Beállunk közéjük, elragadt a ritmus,
s mi ketten vagyunk a mozgó gát!
Senki se tudja, ahogy ott járjuk
a hang, a hullám - nem zúdul át!
Csontok rezegnek, hangot vezetnek,
vérünkig ér el a vad lázadás!
S visszarezdülve a négy fal-hálón,
lassan gyűrűző halk csobbanás!
Lényeg a mozgás! Omolhat torony,
látvány-zenével jöhet hang-ár,
zúdulhat lágyan, halál-kegyetlen,
járjuk csak csendben, nem törhet át!
Most is, mint mindíg, jó verset hoztál kedves Sándor! Ne érts félre, én szerettem táncolni, de nagyapáp csak legyintett és azt mondta: Ha nem hallanátok a zenét, azt hihetnétek, hogy a bolondok házában vagytok!