Arc-varázs2013.05.25. 08:43, Turcsány Péter
(Andrej Rubljov Uszpenszkij-i Mária-ikonja emlékére)
Nézem a szemed,
és nézel vele,
fáradt az arcod,
és üres a lélek helye,
fáj a zilált haj, fáj az elmúlás
fájdalmas tekintete,
fáj az egyszerű arc
sehova tekintő végtelene,
pedig még szűz ez a homlok,
s a száj gyönyörű ránca
egy élet szomorú tánca,
ó, egész életed egy csomag,
mit Isten ujja számunkra
kibontott:
s igen, ajándékaid asztalunkra
csak egyre-egyre hordod!
Ó, hogy elvész a szavam is,
mint a fájdalmak habja,
hogyha rád gondol, hogyha érted szól,
hogyha belevész hullámzó fájdalmakba,
ébresztenélek, Csipkerózsa,
bár nincsen hangom rá,
nincsen kezem, se lelkem,
hogy testedet-lelkedet visszhangozná,
de köszönöm mégis,
hogy ma is, ma is rám tekintesz,
fájdalmak anyja, te,
életünk végső tekintete,
miért, hogy mégis, mégis
saját sorsa stációin a fuldokló,
hogyha megérinted őt,
egy-egy lélegzetet vesz?
Tengerek távolba vesző homálya,
hol már nincsen hajó,
mely horgonyozva
várna –
a szemed, a szemed, lágy
tojáshéjba zárva,
mintha egy életen át
csak fájna, fájna…
nincsen tenyér, mely lehetne
arcodnak megtartó bárka…
nincsen mosoly, mely mosolyoddal
napra-nap csak visszavárna?!
(2013. február 15.)
|
Mintha egy életen át, csak fájna, fájna....Gyönyörű vers egy általam nemismert képről! látod? én ebből is kimaradtam!