2013.06.21. 06:08, kodrane
Elmegyek én nemsokára,
Az örökös éjszakába,
Csak egy pici írást teszek,
A családom asztalára.
Megírom, hogy úgy megyek el
Semmi nélkül, ahogy jöttem,
Mégsem sírok egy könnyet sem,
Hogy semmi sem marad mögöttem.
Rátok hagyom az imákat
Melyet ágyatoknál mondtam,
Rátok hagyom azt a nótát,
Amit egykor eldaloltam,
Rátok hagyom a zöld mezőt,
A nyári ég sok csillagát,
A kiskertben elültetett,
Rózsabokor lágy illatát.
Nektek marad minden mese,
Minden édes simogatás,
És az a sok óvás, féltés,
A keserves könnyhullatás.
Tiétek lesz a karácsony
Békés, boldog gyertyafénye,
Veletek lesz mindörökre
A boldogság szép reménye.
Nektek adok minden szépet,
Amit csak az élet adhat,
Amit csak egy anyai szív
Gyermekének megálmodhat.
S annyit kérek csak tőletek,
Fogjátok meg egymás kezét,
Mert ha sokat bánt az élet,
Segítség a testvéri kéz!
Szomorúan szép a versed, drága Kodrane!
Szeretettel gratulálok és ölellek: Mila