Turcsány Péter:
Kicsit leegyszerűsítettem a mondatot. Fölfedezett és újra fölfedezett magyar irodalom, így talán pontosabb. Miért is mondom ezt? Igen, azt hiszem most egy olyan ars poeticát hallotok, amit ma már Mezey Katitól hallottatok. Mi sem egyedül dolgozunk, hanem csapatokkal,

 csapattal, első sorban feleségemmel, ahogy Mezey Kati is kollégákkal és a férjével. Megható volt az a nagy jelenet és az az előadás, amivel a Várkonyi fölfedezés, újra fölfedezés részleteibe avatott minket. Most valami hasonlót kísérelek meg a magunk nevében, hiszen nem csak Wass Albertet fedezzük mi fel, hanem ma már a huszonkét kötettel a világháború közötti magyar irodalmat is. Újra felszolgáljuk. Mai divatos szóval abszolváljuk, ahogy ezt a latinosok mondanák. Nos, ennek a vázlatos történetét, kár, hogy nem látjuk, mert az arcok is kifejezőek, azok a szerzők, akik ebbe a bizonyos zúzdakörbe kerültek, azok minálunk a Kráternél újra feltámadnak, itt lesznek közöttünk, sőt ma már az olvasóközönségnél is ott vannak. Az egész nyitányt nem vitával és nem is fogunk erről most vitatkozni Lajossal, ő tudja talán kire gondolok, a többiek ne is tudják, egy Wass Albert verssel kezdeném. Azért kezdeném Wass Albert verssel, mert az az érzésem, méghozzá nem a híres versekkel, az az érzésem, hogy ez a csöndes vers, ez a, ahogy Mezey Kati Várkonyinál búvárharangba mélyülő életműről beszélt, hogy a búvárharang mélyén lehet dolgozni és csodát alkotni. Valahol meg-, kifejezi ennek az időszaknak a másik tartását, a palackba vetett életműveket. Tehát azt, hogy a semmire, szinte a teljes nihillre bízták nagyszerű mestereink ezeket az életműveket. Ezt az érzést fogalmazta meg bizonyos fokig, negyvennyolcas, negyvenhetes versében Wass Albert. Ez lenne a nyitányom.

Hajótörött vagyok a tengeren.
Palackomat a tengerbe vetem.

Belesóhajtottam a sorsomat,
félelmemet és sok bús gondomat...

S most száz pecséttel elzárt bánatom
a hullámok kedvének átadom.

Merül, örökre tán a mélybe le,
s aranyhalacskák játszanak vele.

De lehet, hogy még perce jő neki,
s egy bús hullám majd egyszer fölveti.

S kidobja egy kéz - tán az Istené -
egy gondtalan kor lábai elé...

Borzadtan olvassák kik rátalálnak,
és úgy suttogják döbbenve egymásnak:

"Valahol szörnyű vihar lehetett...
s a viharban egy nemzet elveszett...!"

Ezzel a nyitánnyal azt hiszem nem csak az én általam elmondottaknak adunk egy miliőt, egy prelúdiumot, hanem az egész két napi tanácskozásunknak. Nézz vissza irodalmunk múltjába kedves olvasó, hogy meglásd, mit vihetsz előre XXI. századi utadon. A Kráter Műhely Egyesület mai magyar irodalmi művek kiadása mellett fő céljának tekinti a múltban kitagadott, vagy elhallgattatott írók munkáinak eljuttatását az olvasókhoz. Határainkon kívül és belül. Rendszerváltó könyvkiadóként mi adjuk ki a román kommunista rendszer által halálra ítélt, majd emigrációba kényszerített Wass Albert életművét, a magyar irodalom politika által a sokáig megtűrt kategóriájába sorolt Németh László és Gyurkovics Tibor szépirodalmi munkáit. 1956. magyar költői közül a fegyverrel a kezében eleső Petőfi utód, Gérecz Attila verseit és a hetven év hallgatásra ítélt, tragikus sorsú Dadai Lóránt, Székely Mózes életművét. Újabban a nő szempontú narráció egyik első magyar írónőjeként tisztelt Kosáryné Réz Lola életművét is. Népszerű sorozatban jelentetjük meg a II. világháború közötti polgári nemzeti magyar regényirodalom újra felfedezése céljából jelentetjük meg. Az Aranyrög regénytár lassan negyed-, félszázad, negyed-, félszáz darabos sorozatát. Egyesületünk egyik szervezője és élen járója a tömbmagyarság, szórvány magyarság kulturális kapcsolat-ápolásának. Konferenciák, ismeretterjesztés, előadások, kulturális versenyek támogatásával. Az elmúlt években ezen a téren is gyakorta segítettekből, segítőkké váltunk. Néhány szó az újra felfedezésre és újra értelmezésre váró egységes magyar irodalom esztétikai megközelítésének módszereiről. Egészséges önbizalommal kell megvizsgálnunk, önerő esztétikai értékeink és műfaj megújító munkák felől a világirodalmat. A magunk írói felől nem csak a Budapest centrumú magyarországi, hanem a szétszaggatott kárpát-medencei magyar kultúrcentrumok, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki műhelyek és a szélrózsa különböző irányaiba szétvetett XX. századi emigrációnk szellemi közösségeinek és kiemelkedő személyiségeinek figyelembe vételével. Tehát fordítottunk a labdán, nekünk legyen egy esztétikánk, amit a Trianon utáni magyar irodalmat észleljük, felfogjuk, átadjuk, tanítjuk és ez az esztétikum igenis mérhető. Igenis, amikor mi ezt tisztáztuk, beépíthető a XX. század világirodalmi hullámaiba. Fordítva, mint eddig tették honi irodalmáraink közül is. Nem a szocializmus realistának hazudott szempontjai, vagy a múlt század postmodernista divathullámai felől kívánjuk elemezni nemzeti irodalmunk hamisan tételezett irodalmaink XX. századi, sokszorosan gátolt, de mégis megtörtént kibontakozását. Az álságos stílusirányzatok, a velük járó totális térnyerési szándék igényével nem is oly messziről, csak Moszkvából, vagy az avantgarde Bécsből, Belgrád felől választották el. Kultúránk csak nyomokban tapintható sajátos szellemiségét. De eljutottak Pozsonytól Kassáig, Kolozsvártól Marosvásárhelyig is. Mire is bukkanunk? Milyen is lehet önmagunkat megtöbbszörözött centrumként tekintve, innen nézve, XX. századi irodalmunk panorámája. Milyenek vagyunk mi az I. világháború és a trianoni trauma elemzésünkben is megkerülhetetlen időpontjától származtatható és majdan szétszórattatásunkban majd a húszas évek kezdetétől egymásra figyelő és később innen távolba száműzött magyar írók. Szégyen bélyegesek? Vagy letörölhetetlen reménnyel megcsillagzottak? Szabó Dezső Nincs menekülés, 1917-ben már jelezte, regénye, hogy a magyar írónak nincs mód kitörnie Pilinszky János nagyszerű versbeli képével kifejezve, sorskérdéseink elől. S egyben, írjuk le bátran, a létbe, a nemzeti közösségbe való tartozáson belülágyazottságon sem. Beágyazott egzisztenciánk sziszifuszi munkája elől nincs mód kitérni. Tormay Cécile Bujdosók könyvének csak … naplójához hasonlít… és Reményik Sándor Petőfi igazságkeresését idéző Végvári lírája kötelezően vállalható kiindulópontja ennek a máig tova űző irodalmi fejlődésvonalnak. 1945. – 1949. még súlyosabb atlantisziságra kárhoztatta mai előadásotokban jeleztétek. Atlantisziságra kárhoztatta nemzeti irodalmunkat. A kendőzések, fátyolozások, irányhamisítások felbecsülhetetlen kárt okoztak az eszmélődő nemzedékek soraiban éppúgy, mint irodalmi esztétikainak aligha nevezhető recesszió történetében. Persze esztétikai saját utunk föltárásának a XX. – XXI. századi világirodalom folyamataival való együttállásban kell megtörténni. Kisprózánk, regényeink és líránk, egy műfaj esztétikai nézőpont magaslatából, távolából nézve, műfaj esztétikai, tehát itt a műfajoknak is saját lelki kifejező erejük van, mint ahogy … állította. Ő még jobban lebontotta, szinte az egyedi mű saját esztétikumát kívánta kibontani. Maradjunk most az, hogy a verses elbeszélés meg hát sok más műformák is saját útja van. Vagy a hosszú vers, amit ugye ismerünk Nagy László és más külföldi, nemzetközi viszonylatban is. Itt már mondhatjuk, jaj itt befejezve ezt a gondolatot, hogy Közép-Európa irodalmának, de akár a lélekszámban kisebb nemzetek irodalmaival együtt értelmezett világirodalomnak is atlantiszi felhajtó erővel rendelkező nagy … a mi irodalmunk. Itt már mondhatjuk, az általunk föltárni és értékeiben megvilágítani kívánt irodalmiság és esztétikum a nyelvi különbségeken túlmutató nemzeti, kultúránk prizma rendszerének egyik csiszoltságában egymásra utaló és nem lebecsülendő része. Tizennyolc után az úgynevezett irodalmi, kulturális filizációk, kis centrumok kialakulását éppen az erdélyi, felvidéki, délvidéki területeken lehetett irodalomtörténetileg is tetten érni. A továbbiakban kiemelten foglalkozunk azoknak a szerzőknek és műveknek a bemutatásával, akiket a Kráter Műhely Egyesület mutatott be, illetve jelentetett meg. Herceg Ferenc húszas – harmincas évek írófejedelme, akit a szocialista nómenklatúra fél évszázadra megfosztott rangjától, s a Kráter Aranyrög regénysorozata hívta fel újra a történelmi ihletettségű műveire a figyelmet. Kifejezetten a történelem, általában nem szoktunk egész életművet felvállalni, bizonyos dologra kihegyezzük a dolgot. Így például három történelmi tárgyú művét jelentettük meg, amiből az egyik annak idején Nobel-díjra volt javasolva, talán nem véletlenül. És talán nem véletlenül nem kapott Nobel-díjat az a könyv, ahol, ahol a magyar pápaválasztást sikerült a Borgiáknak megakadályozni. Hát ilyeneket is írt Herceg. A honfoglalás utáni kalandozások korában, a XV. századi pápaválasztás Rómájában, vagy az egzisztenciákat szétszaggató véres és vörös kommün alatt játszódik ez a három regény. Kosáryné Réz Lola Selmecbányáról származó írónő. Két – három éve újra kiadott, asszony tetralógiájával tért vissza a magyar olvasóközönséghez, szintén az Aranyrög sorozat kezdeteikor jelentettük meg. Az Asszonybeszéd című kötet és társai sikere nyomán az életműsorozat további hét kötete van már a könyvespolcokon. Elbeszélő készsége, az emberi problémák meglátására való képessége, nő szempontú szemlélete legjobb íróink közé emeli. Hát tőmondatokkal nehéz irodalom történetet írni. Gárdonyi Géza történelmi tárgyú ifjúsági regényei mellett nagy empátiával megírt társadalmi regényét, az Öreg tekintetest választottuk be a sorozatba, mintegy mintadarabot. A keresztény ihletű munka modern életünk számára is fontos üzenetet hordoz. A Szibériai garnizon című regényében az I. világháborús orosz hadifogolytáborok dokumentumértékű regényével mutatkozott be, rögtön világirodalmi sikerrel. Majd a folytatásként kiadott Aranyvonat történelmi hátterét növeli, hogy a Szibériából visszarabolt aranykincs Moszkvába juttatásának valós eseményeit is feltárja. A két nagyszerű kötet is nálunk olvasható. Itt talán a mai, két napos programunkhoz hűen merem azt mondani, hogy a második regénye az, az egy kicsit azt a magyar tisztet mutatja be, aki megállapodik a hadifogoly tartókkal. Tehát egy olyan, feltárja ugyan, konspirál a magyar tiszteknek, feltárja, hogy ő, hogy őneki súgnia kell, tehát nagyon érdekes a helyzet a mai értelemben és lavírozik etikailag ebben a helyzetben. Nagyon, nagyon fontosnak tartom ezt az Aranyvonatot. Szerintem a világirodalom talán első nagy ábrázolása ez, hogy a beszervezett ember … tehát ilyen és hasonló remekművek rejlenek itt a magyar irodalomban és azt hiszem, hogy hiteles és nagyon büszkék lehetünk erre a regényre a többi olvassátok el. Szabó Dezső a Csodálatos élet című, sodró lendületű fejlődésregénye a nagy sikerű Elsodort falu írói folytatásának tekinthető. Maga is annak tekintette. Sőt sokkal jelentősebbnek és nagyobbnak. Ennek irodalomtörténeti … hogy Fülöp Lajos megtámadta Szabó Dezsőt és csak azért, mert nagyobbat akart. Ez mondjuk érdekességek. Minden mögött vannak még alsóbb rétegek, minden megállapítás mögött. Feltehetően az író egyik alteregóját, születésétől fogva a legnehezebb időszakokon vezeti át az elbeszélő. Egy gyilkosságnak vélt tette után menekülnie kell és ezzel elindul a történetnek egy új dimenziója, amikor Szabó Pista jelleme valójában kifejlődik és a rengeteg próbatétel végére megérik a legnagyobb feladatra. Saját népe vezetőjévé, a székelység egyik megtartó oszlopává válhat. A Kráter még két másik kötetét is megjelentette. Megint megállnék egy pillanatra. Mint önök is tudják és kicsit lélegezzünk fel és legyen egy példa arra, hogy mit is értek arra, hogy a világirodalom folyamataiba beágyazzuk a mi irodalmunkat. Hiszen a peremlét, az egzisztencializmus titkait 1917. – 1918. körül a nyugati filozófiában nagyon komoly irányításokkal kezdték pedzeni. Élet, halál, gyilkosság, áldozat és ezeket a témákat, persze többnyire Dosztojevszkij nyomán valljuk ezt is hozzá. Tehát jelentős filozófusok és pszichológusok vetették fel ezeket. És nagyon érdekes, hogy ettől kezdve nem csak Camus vetette fel ezt a na ölök, de miért, ártatlan vagyok-e, ha ölök. Ki is felelős, ha ölök. Egy egészen más problémakör, ez nem a humanizmus. Sokáig agyonrágott problémaköre, hanem az egzisztencia, a létbe vetett ember meddig mehet el a szenvedésben, meddig mehet el a fájdalom útján és mikor vannak azok a kitörések, ahol, mint egy peremlétként megnyilatkozik valami belső erő, valami mélyből jövő, talán a tudattalanból, most nem akarom ebbe az előadásba azt a bizonyos nagy Jungi kört, ahol a közös archetípus egyszerre a psziché mélyét, árnyékát felszabadító erő, ez nem a mostanra tartozik. A lényege az, hogy ebben a regényben is már megindul a magyar irodalomnak egy olyan folyamata, még ma fogok egyre utalni, ahol sokszor adott esetben még az érthetetlen gyilkosság is egyfajta istenüléssé válik, mondhatnánk Adyval. Tehát dönteni, felül akar emelkedni az egzisztencia … az ember. Nemzeti műhelyek Trianon után. Én úgy érzem most először Móriczot és azután egy Wass Albertet, ugyanarra a motívumra, talán a legfontosabb dolog a tudatunkba vésni. Ezt, akik itt vagytok, mindnyájan tudjuk, éppen ezért költői képet kerestem arra, hogy mit is jelent a mi egységtudatunk a határon túliakkal. Persze millió elődöm van ebben, de úgy látszik az elődök elődje között kell felsorolnom Móricz Zsigmondot és Wass Albert nagymamáját.

Szakolczay Lajos:
Úgy sűríts, hogy négy perced van.

Turcsány Péter:
Jó. Egyébként azt hiszem. Jó, akkor mondom az idézeteket. „Én úgy érzem az elszakított magyar szigetek irodalmának ugyanaz a sorsa és rendeltetése, mint az egész magyar irodalomnak. Megoldom. A magyarság is el van szakadva és nem is tudjuk honnan és nem is tudjuk mitől.” Itt ez egy érdekes Móriczi gondolat, nem egyszerű, hétköznapi gondolat, hogy mitől is vagyunk elszakadva. A lelkiségünktől? Mondaná Karácsony Sándor. Folytathatnánk itt a kérdést. A megdöbbentő, hogy huszonhétben ezt Móricz Zsigmond látta. „És íme ezer év alatt egy szép terebélyes lombos nagy kultúrát termelt ki. Egy ezredéves nagy gyümölcsfát. Amelynek ágai átnyúlnak a határokon és gyökerei átfutnak a mezsgyék alatt. Ennek a fának gyökérhajtásból sarjai támadtak, ezeknek a fiatal sarjaknak ugyanaz a karaktere lehet csak, ugyanaz a karaktere, ami a törzsnek volt. De engedni kell, hogy a fiatal fák saját életüket éljék.” Gyorsítok. Vécsei Zoltán … élettörténelmi képes könyv. Az áldozattá vált szemtanú vallomása, peremlét, Kassák nagyregénye, mindmáig érvényes. Tizennyolc – tizenkilenc tragikus napjaiból. Tehát ekkor, hogy megint valami titkot mondjak el, amiről nem mindig írnak az esztéták. Vannak emberek, akik nem gyártják és fossák a szót, nem gyártják és fossák a novellákat, regényeket, hanem ülnek és tíz – tizenöt évig várják, hogy megírják. Tehát amikor meg akarja jelentetni akkor el is tiltják. Ilyen például Vécsei. Darkó István Deszkavárosa. A szintén az imperium váltás napjainak a regénye, de az otthon maradás és a talpra állás …harangjának hangja. Losonc végzetképlete és élni akarása. Figyeljenek! Városokat választanak az írók, mintegy felosztják a terepet. Vagyis hát mindenki csak a honjáról, a hazájáról, az általa ismert emberekről tud valójában egyfolytában azt mondhatjuk, hogy Dosztojevszkij is csak Pétervárt írta meg. Valahol ezekre mind figyelmeztetnek ezek az életművek. Tamás Mihály Két part között fut a víz című munkája tizennyolc, huszonegy terjedő időszakban Beregszászának regénye. A csehszlovák állam kultúrához való alkalmazkodás, az anyaországtól való külön út vállalásának … hangja. Nem egyedül, mert … a szülőkkel szemben választja a felvidéki létet a főhős. „A föld a haza és nem a király. A haza a hegyek és az erdők, de nem a kupec, aki a bort megveszi és nem a gatter, amely a fák törzsét deszkává aprítja. Haza a virágos almafa és az ácsorgó emberek a templom kerítésén. Én nem maradhatok, nekem haza kell mennem.” Mondja a budapesti egyetemista korában a főhős. Mikor feleségét is otthonába hozza, tehát még elcsábít Magyarországról is egy középosztálybeli hölgyet. Szombati Viktor. Mindenki, a történet ifjúsági regényként ismeri. Hát uraim! A magyar kisebbségi sors kulcsregényét a hétköznapi polgári kurázsi szlovenszkoi változatát írta meg. Egy kicsit Kosztolányira hajazva, de csodálatos, hatalmas, mondhatom azt, hogy olyan léleknyi ábrázolásmóddal, ahogy azt Camus-tól, vagy másoktól tanuljuk. Francia egzisztencializmusba. A történeti szálak egyenes sodrásban vezetnek a pozitív végkifejlethez. Az első bécsi döntés boldog pillanatáig. Eközben először mutatja be a világirodalmi, a magyar irodalomban legalábbis az úgynevezett koncepciós pereket. Igen, ezt is felvidéki írótársunk írta meg. Neubauer Pál. Csak annyit tudok mondani róla, hogy zseni, zseni, zseni. Hát ebből a hosszúból talán egy mondatot kiemelnék. A kifeszített történelmi keret két végpontja az 1914-es löweni német bombatámadás és az erőszak nélküliség függetlenségi harcát meghirdető Delhi, ahol is megtörik a nagyhatalom keze és az angolok nem lövik szét a lázadó szíkeket. Kicsit érdemes a mondatom befejezésére is figyelni. Jól hallják, azok a szíkek teszik le a fegyvert és hirdetik meg a függetlenségi harcot, akik a németeket első sorban katonai … az angol katonai hadtesteket támogatva legyőzik. Ilyen a sors. Tehát magyarán a két világháború között a magyar irodalom felmutat egy kiutat. Egy fantasztikus kiutat, amire az emberiség még mindig nem jön rá, vagy legalábbis  csak úgy … és a történelmi fülünket csak úgy biggyesztjük utána. Hát ezt jelenti Neubauer Pál, akit a világirodalmi zsűri harmincnyolcban fogadta el a regényét. Hát hogy mit mondjak erről. Hát ott lent, Trianonra is utal a regényében.

Szakolczay Lajos:
Sajnos el kell búcsúzzunk egymástól.

Turcsány Péter:
Jó. Akkor elmondom a trianoni búcsúmondatot. „Ott lent trónolnak a fehér istenek, most osztják fel a földet. Aki ért az ördögök nyelvén és egy húron pendül velük, ajándékba kap egy jókora darabot. A többiek üres kézzel térnek haza, felkophat az álluk. Jó ideig el fog tartani míg ez a pillanat ismét elérkezik. Aki ért az ördögök nyelvén és van magához való esze, most ott ül a húsosfazekak mellett.” További jó  ülésezést!