Az embert minden nap érik meglepetések és a bűnözők sem kerülhetik el méltó büntetésüket. A minap, üldögélek teraszom előtt - még bele kell gondolnom, hogy vajon tényleg ott üldögéltem-e, de ezzel most ne foglalkozzanak - és hallom a  szomszéd kakasát, amint teli tüdőből egy párbeszédet repít ki magából, monológ formájában. Alighanem a lelkiismerete mélyén, hatalmas lemezek csapódhattak egymásnak és tektonikus lökésekkel tolták fel ezt a rejtegetett vallomást.

Eleddig meggyőződéssel vallottam, hogy nem túl jól tudok kakasul, a szókincsem aktív és passzív halmaza, együttesen nagyjából a zéró negatív környékén mozog. Ám ez a kakas, valamilyen felderíthetetlen okból, recsegő, kukorékoló akcentussal, emberül kiáltotta világgá a következőket:

"- Szörnyű vendég!

- Oldal!

- Reng a raszos vállán...

– Pedig még legény!

– Toll sem pelyhedzik állán..."

Elgondolkodtam, vajon miért idéz, kicsit módosítva egy Arany Jánosnak tulajdonított szöveget. Rá kellett jönnöm, hogy Arany, bár tudott a bűncselekményről, de a politikai okok csak ilyen kódolt közzétételt engedtek meg neki. Ha végigbogarásszuk az egész - gigantikus négysorosokból álló -, Toldi nevű hosszanti költeményt, még találunk benne bőségesen. Csak egy apróság, ami a közhiedelemben szintén a Toldi család másik tagjával kapcsolatos, de Arany János itt is közölte a rejtett mondanivalót.

"Toldi György veres eb! Lőna főz. Ö trák nál."

A “nál” szó jelentésére még nem tudtam rájönni, talán főnév, talán jelző, de ez a kérdés a későbbi kriminalisztikus nemzedékek vállára nehezedjék. Elég az, ha én megfejtettem a lelkiismeret furdalt szomszéd kakas szövegét. Nyilvánvalóan legalább három, de talán négyrendbeli, aljas indokból elkövetett kakasölésben vétkes. Nézzük a szöveget!

"Szörnyű vendég" Ezt egyértelműen Kokur nevű kakaskollégája mondhatta, aki ebben az első mondatban még a jóindulat jegyeit hordozza magán, hiszen vendégnek nevez valakit. A szomszéd kakas neve (azé, aki vallott) Kikér, talán bűnhődni akar...

"Oldal", kiáltja. Tehát valaki volt még ott, akit likvidált kollégáján kívül!

Kokur, a vendéget leszörnyűzi, így az Oldal név egyre jobban is beillik a képbe. Majd Kikér megfejeli az egészet: "Reng a raszos vállán". Itt már tudni lehet, a jóindulatú Kokur sem a becsület bajnoka, annak ellenére, hogy Kikér juttathatta a korábbi magkakast is pecsenyéstálba. Mi lehet, ez az emberi gondolkodás szerint nagyon furcsa kép? Hiszen ez gyerekjáték! Egyetlen csettintés, és már ki is van bogozva!

Nyilván "idegen" kakasról volt szó, és egy totyogó, még nem konkurens kis kakasról, aki - bár emberi szemszögből a kakasnak nincs válla, csak szárnytöve -, nagyjából ugyanazt művelte a gazdaasszony kedvencével, mit később a tyúkokkal kellett volna. Szárnytövére, tehát vállára ugorva, ritmikusan csépelte a japánkakas feje búbját. Az ilyen kis termetű, egészen eltérő kakasokat, nem nagyon hagyják kibontakozni.

Úgy látszik, a két, még nem egészen középkorú, egy pillanatig elmélázott, csodálta bátorságát. Majd Kikérnek eszébe jutott, hogy Kukor kijelentette azt a veszedelmet, hogy amaz legény! Tehát, már csak csalafintaságból válaszolta: "Toll sem pelyhedzik állán". Magában hozzágondolta, hogy nem is fog. Ezért előbb Kokurt segítette egy leveses fazék ínycsiklandozó belsejébe, azzal, hogy százszorosan túlteljesített. Ugyebár, a kakasoknál nem lehet ellenőrizni, hogy mikor dolgozik valójában, és mikor színlel. Ő színlelt. Reggeltől estig (ál)kakaskodott! Ekkor a gazdaasszony, egyértelműen a lustábbnak gondoltat jutalmazta nyakilag.

Immár a második bűncselekmény is letelepedett, Kikér mélyen fekvő, és nem ismert lelkiismeretében. A kis japánkakast annyit szekálták, hogy szomorúan bár, de a gazdaasszony rostélyra fektette. Picike, de egy vacsorának való étek lett.

Elfelejtettem megjegyezni, hogy kakaséknál a fejpüfölést, a rengés szóval helyettesítik. Így már világos az egész, ugye? Csak az nem, hogy miért a fiatal, életerős, a lehető legegészségesebb Oldal nevű ifjonc került a levesbe Kikér helyett.

Kérem szépen, megvágta a gyerek a lábát, a gazdaasszony valamivel be is kenőcsölte, amitől az másnap reggelre meggyógyult. Látva ezt a baromfiólban tespedő Kikér, gyorsan felsértette saját lábszárát. Termetre már egyformák voltak, ezért őt vélték a pezsgőerejű ifjú kakasnak.

Most, a vénülés kezdetén, önkéntelenül ömlött fel benne ez az összetorlódott gyalázat. Lehet, hogy nem nekem szánta, nem is lépek közbe, mert látom, a megbánás úján halad, és ebben a tempóban ez oda fog vezetni, hogy az amúgy is legyengült képességeit akaratlagosan korlátozva, meglakoltatja magát. Igen kérem, lakolás lesz, jól lakolás.

Ha olvassák a Toldit, elejétől végig - a rengeteg négysoros tömörítésével -, ki tudja hány megoldatlan bűntény nyomára akadhatnak. Látható, hogy Arany János jó szándékkal rejtette el a megoldás módjait.