Hajnal
2013.09.09. 06:42, Dudás Sándor
(Kép: Weimer Erzsébet hajnali kert)
Sugarakban úszik a nyárfa,
fényeit bontja a hajnal,
jössz felém lombok közén át,
tárt karokkal, lobogó hajjal.
Nézlek átlátszó ruhádtól
káprázatba öltözötten.
Tudod, tiéd ágyam, asztalom,
kanalam, cukrom, könnyem.
Hiányod fészke a szívem,
hogy mégse bitorolja bánat,
az éjszakára gondolok:
fényes madarakkal csatáztam.
És csillagok néztek szánva -
láttam vágyban égő szemed,
gondoltál rám akkor talán -
a hajnal tűzfátyolban lebeg.
Tehetetlenségemmel csatázva,
vértbe öltöztet a magány.
Nem hasonlat és nem mintha:
Te adod életem javát!
Légy hát sebesebb a szélnél,
izzóbb, mint az igéző nyárfa,
jöjj haza mielőbb, öltözzek
valód fényzuhatagába!
Ragyogó versedhez szeretettel gratulálok!