2013.10.10. 05:36, kodrane
A kárpátok koszorúja a mi hazánk
Már ezer éve benne élünk,
Határokat húztak közénk
Mi mégis egy nyelvet beszélünk.
Mert génjeinkben, egy a múltunk,
Egy a jövőnk, és egy a jelen,
Bárhová sodort az élet innen
Az utunk mindig haza vezet.
A kárpátokkal övezett alföld,
Erdélyország, a Felvidék,
Kárpátalja, a vajdasági róna
Szép magyar szóval hazahív.
A határok semmivé válnak.
Mert a lobogónk színe velünk él
Mert piros a szívünk vére,
És a téli hó, hófehér,
És zölden fakad tavasszal
A fák lombja s a réti fű
És a szépen csengő magyar nóta
Határokon át is gyönyörű.
S a határok semmivé válnak,
Ha testvérek maradunk,
Ha soha, soha nem feledjük,
Hogy magyarok vagyunk.