Kivetetten2013.10.12. 10:21, kodrane
Kivetetten
Hull a hó,
A fagyos utcán,
A lelkemre rá ül a bánat
Az ablakra jégvirágot rajzol a tél,
Szél cibálja ócska ruhámat.
Egyedül vagyok, magányos vándor,
Nincs aki hívna, aki várna,
Nincs aki, ha bekopogok
Előttem ajtót tárna.
Másoknál terül az asztal,
Jó meleg vacsorára
Én meg dideregve várok
Valami segítő csodára.
De a lelkem mélyén tudom, érzem,
Csodára hiába várok,
Mert a hajléktalan sorsa
Elkerülhetetlen átok!
Otthona egy bűzös kocsma,
Ágya egy hideg árok!
Szidom hát
A kormányt, az Istent,
Hogy én csak ennyit kaptam,
Mert az életemet leélni
Nem így akartam!
Ha lett volna, csak egy ember,
Aki kicsit törődik velem,
Talán nem jut vakvágányra
Ifjú könnyelmű életem!
Én is azt hittem, mint sokan mások,
Hogy egyszer mégis révbe érek,
Hogy jó szándékú tetteimre,
Cserébe, jót remélek.
A vágyaim, mind füstbe mentek,
Mind elhagytak, akik szerettek,
Hideg szívvel, rideg szóval
Végig vertek!
Most, otthonom a kopár utca,
Ágyam a havas árok,
És már segítségre
Csodára sem
várok!
|