Bemutatom Százdi Sztakó Zsoltot, új munkatársunkat2013.10.20. 20:52, Közzétette: Kepes Károly
|
Magamat ajánló sorok
Nevem Sztakó Zsolt, idén (2010 április) töltöm be a 43. évet. Szlovákiában élek, a lévai járásbeli Százdon (Sazdice), egy pici faluban a magyar határtól 12 km-re. Életem első hét évéről alapvetően szép emlékeket őrzök. Aztán történt valami, ami máig meghatározza a sorsomat, ugyanis egy fél év leforgása alatt lebénultam. Körülbelül másfél év kórházról kórházra vándorlása után reménytelennek minősítettek, és hazaadtak. Hála azonban szüleim kitartásának, és egy rehabilitációs nővér lelkiismeretes munkájának, rövidesen már ülni is tudtam. Persze, mindent a nulláról kellett kezdenem, még írni-olvasni is újra meg kellett tanulnom.
Ebben azt hiszem, az irodalom szeretete is segített, először a környezetemben élők olvastak fel nekem, később már magam olvastam, és a betűk varázsa lenyűgözött. Nyugodtan mondhatom, hogy egy teljesen új világ tárult fel előttem, ahol nem léteztek azok az akadályok, melyek mindennapjaimat szinte lehetetlenné tették. Az alkotás először a képzelgés szintjén jelentkezett, de mivel a beszéd is nehézséget okoz, így az önkifejezés igénye is fellépett. Tizenhárom éves koromtól művelem magam tudatosan, és szedegetem össze azokat az információ morzsákat, amelyek másnak talán el is kerülik a figyelmét, de mára egy elég széles látókört biztosítanak nekem.
Íróként, felvettem a Százdi előnevet, így művésznévként a Százdi Sztakó Zsolt nevet használom. Írásaimban gyakran foglalkozom a mozgássérültek problémáival. Csatlakoztam Bíró Szabolcs barátom Székirodalom nevű mozgalmához is. Első írói sikeremet 1986-ra, tizenkilenc éves koromra datálom, amikor egy hangjáték pályázaton megosztott különdíjat nyertem (Csehszlovák Rádió Magyar Adása, Hazatérés). A Szlovák Rádió magyar szerkesztősége még egy hangjátékomat sugározta (Lebegés 1991). Aránylag gyakran jelennek meg írásaim irodalmi antológiákban, folyóiratokban, újságokban. (Szlovákiai magyar széppróza, Irodalmi Szemle, Szőrös Kő, Remény című katolikus hetilap, stb.).
Ugorjunk pár évet, egészen 2000-ig, amikor életemben megjelent az Internet, és ezzel megint egy új világot fedeztem fel (a betűk varázsáról már szóltam). Mámoros érzés, hogy legyőzve testem korlátait, az egész világgal kapcsolatban lehetek. A papíralapú irodalom mellett tehát, az Interneten is publikálok. Műveim megtalálhatóak több irodalmi portálon (Bőrzsönyi Helikon, Fullextra, Ekm2, Barátok verslista stb.), de újabban elindítottam blogomat is: sztakozsolt.blog.hu
2006-ban jelent meg történelmi kisregényem 1552 -, 2008-ban pedig egy ünnepi könyv heti kiadvány Elbeszélések könyve címmel. Mindkét önálló kötetem a dunaszerdahelyi LILIUM AURUM kiadó gondozásában látott napvilágot.
Ha az érdeklődési körömet kellene meghatároznom, úgy elsőként a történelmet említeném, de ezen kívül, szinte minden érdekel, így főleg a művészetek és a sakk. Egy alkotó ember helyett úgyis az beszél a legékesebben, amit letesz az asztalra, és hogy Ön, tisztelt kultúra kedvelő mennyit hajlandó ebből befogadni. Tehát, üdv kedves látogató, aki idevetődtél virtuális vándorlásod során! Remélem, hogy itt is ragadsz, és nem fogod kidobott időnek érezni az itt eltöltött időt.
Sztakó Zsolt
|
|
|
Örülök a találkozásnak, remélem írásaid alapján jobban meg ismerhetlek