2013.11.11. 08:23, Dudás Sándor
Nem tudhatom, másnak mit jelent
a vers: bozót zörgése, kék azúr,
barát-dicséret portálokon fent,
múzsán erőszak, ha a kényszer úr.
Elkoptatottság, vergődő sorok,
trehány, egymás mellé hányt szavak,
túlmagyarázat – sokszor fordulok
szemmel plafonnak - bánt a gondolat:
szörnyszülött, véres, vádoló madár,
mintha mondaná néma szenvedése:
nem, nem palota, belépni mezítláb
is szabad, de mit szül szeszélyek vetése?
A szóhoz értő józan kritikust,
ha szólni mer az értelem nevében,
szabályokat citál, rímet, ritmust
s egyéb falánkságot – remélve:
visszatér a régi rend, ragyogó
Parnasszus lesz a múzsák ligete –
olyannak veszik, mint egy üres hordó:
szép az lehet, de mit magába tárol
feladat csupán s nem érdeme.
Újra itt vagyok kedves Sándor, bár egyre kevesebb az erő bennem, mindíg elolvasom verseidet. Ez is nagyon tetszik. Szeretettel :Erzsinéni