2013.12.20. 15:07, kodrane
Fenyő
A hegy tetején áll egy vén fenyő,
Dús koronáján áttetszik a fény,
Mellette állnak szép sudár fácskák,
S magról kelt apró, fenyőcsemeték.
Életemben még sose láttam,
De lelkem mélyén, tudom, ott van,
És sokszor felkeresem álmaimban,
S látom, ahogy vigyáz a tájra,
A hegy tövében álló fehér házra,
Hol évszázadok előtt éltem,
Azóta sok, sok, életet cseréltem.
Úrnő voltam, vagy egyszerű cseléd?
Az idő sodrában elfeledtem én.
Már nem tudom, mert kevés az álom,
S emlékeim között sehol sem találom,
Csak szívem mélyén él az édes emlék,
Jaj hogyha tudnék, utána mennék!
A fényes ablakon átsütött a nap,
S vígan daloltak boldog madarak.
Úgy tűnik, a fehér ház előtt álltam,
S valakire szorongva vártam.
S Ő a poros úton vágtatott felém,
Prémes sisakján megcsillant a fény!
Lova lába felverte az út porát,
S már messziről láttam szeme sugarát.
És éreztem a boldog ölelést,
S valami furcsa kétségbeesést,
Hogy nemsokára megint útra kel,
És édes ajka másnak énekel!
Én csak álltam a fehér ház előtt,
És merengve néztem a magányos fenyőt.
2001.
Egy visszatérő álom.