Szalay László: Földre zuhanásom2013.12.21. 15:15, Közzétette: Kepes Károly
Földre zuhanásom szűzi pillanata
Síró hangom gyermekillata
Választ nem várva segélytelenül
Úsztam alá tehetetlenül
Viharos felhők utat nyitottak
Nem volt megállj, semmit sem tiltottak
Csak később ismertem rá, a család
A vigyázva féltő, őrző, a galád
Ki szeretni, félni, emlékezni tanít
Hogy meg ne szökhessek, találjak magamig
Vegyem át bújuk, bűnük és bajuk
Cserébe mit vár, mi lennék általuk
A szív dobogása emléket idéz
Halál mocskában jeles a vitéz
Ki áttör félelmes semmi határán
Vértől foltosan, más fájdalma kárán
Eggyé válni azzal, ki réges-régen voltam
Menekülni, szabadulni álmomból is holtan
S majd ahonnan vétettem, a nemlét
Iszonyattal, rettegéssel köt a jelenlét
Fogam és körmöm zálog és ígéret
Játszom a királyt, a katonát, a férget
Harcoltam, őt, magát zsaroltam
Élet-adó lényét halállá morzsoltam
Kősivatag, ember-nem-látta tó, erdő
Hasadatlan szikla, oldhatatlan fertő
Erő, mit szabadnapos katonák
Jegy nélkül osztanak túlpartról át
Énképből, papírból gyúrt kapuőrző
Adóztató, mások hasznából fölöző
Az lennénk én, te, s mind e talált világ
Csonttá száradt esküvői virág
Nászomnak emlékét őrizem élteddel
Találkozhattam egy véremből vétettel
Sejtjeinkké hullunk, semmi-csillámporrá
Válunk, teljesedünk isten-únt szoborrá
2013. december 18.
Netala
|
Szeretettel olvastalak, érdekes verset találtam. Üdvözlettel: Erzsinéni