Csöndtörő
2014.01.11. 20:23, Dudás Sándor
Kabátomat félvállra vetve,
látszik a kigombolt keserve.
Fogaimban százbetűs ólom,
de szépség hitét lobogózom!
Artériámban, már kor szerint,
a vér egyre lassabban kering.
A fákban évgyűrűket látok,
szívemre ülnek a virágok.
A veszteség annyi, kudarcot
mégsem érzek, magának arcot
vak tükör is talál. Kivetve
hálóm. Nem mozdulok, egyre
figyelek – aranyhalam várom:
lenne még három kívánságom.
Vakszerencsében bízva várok.
Jöjjetek, csöndtörő hullámok!