2014.01.22. 09:07, Netala
Hazaváró, megtérő álom-vágy kerülget
Hajt valami, jaj, hogy tőlük messzire kerüljek
Kéretlen jelek, miket nem fogadok el
Őrjöngő harag, mit soha nem fojtok el
Tudom, a holdfényes bosszút
A másik irányt, merre hosszabb az út
Ülök, álmodok néma folyó partján
Ökölbe szorult kezem az igazság kardján
Emberlétem tehetetlen görcsben
Szörnyeteg ösztönöm pihen egy gödörben
Melynek mélyén, csapdájában fogva
Kiválasztottságom sír, tombol zokogva
Holnap útrakelek, szétmorzsolva gonoszt
Nyomorult világban erőm vigasztalást oszt
Tudom, ha győzne az, mit tartok ma jónak
Szegődhetne lelkem szelíd szolgálónak
Nincs már választásom, világ szült ilyennek
Egyensúly - szalmaszál végein pihennek
A teremtő erők, melyek szélvészként égnek
Örökkön örökké ezer, s ezer sebből vérzek