2014.01.26. 08:24, kodrane
Most is hallom a kislány énekét.....
Koldusének
A város szélén
Egy ócska padon,
Üldögél egy kicsi lányka,
Lábán vásott piros cipőcske,
Csak úgy lóg rajta, megfakult,
Ócska, kinőtt vékony ruhája.
Nézi a vonuló fellegeket,
Vagy talán a napot?
És közben
Halkan dúdolgat,
Egy réges- régi ismerős
Szomorú, keserves dallamot.
„Adjatok, adjatok, amit Isten adott.
Egy darab kenyérét, áldás lesz rajtatok”
Kis papír- dobozát sután nyújtja felém,
Fényes pénzecske lapul a közepén,
Gyorsan én is dobok mellé
Egy pár darabot,
És hálát adok az Úrnak,
Hogy a kevésből, ami nekem jutott
Hogy segíthetek, hogy valamit adhatok!
De napok múlva is hallom a kislány bús dalát,
És magaménak érzem, keserves bánatát.
„Adjatok, adjatok, amit Isten adott,
Egy darab kenyérér,
Áldás lesz
Rajtatok!”
Szomorú valóság.
Andersen meséjét juttattad eszembe.
Szeretettel gratulálok: Mani