A nyelvmogul

A nyelvmogul szoba konyhás lakótelepi lakásában szorongott, ahol még a könyvei se fértek el, de mellét- amiben természetesen nemzeti szív dobogott! –dagasztotta a tudat, hogy nevét a hálás utókor aranybetűkkel fogja a történelemkönyvekbe írni.

Éppen a Bibliát olvasta, és abban is a bábeli torony történetét, amelyben az Úr megsokasította a nyelveket, és így zavarta össze az építőket. Ekkor gyúlt benne az isteni szikra, hogy neki is ezt kell tennie, csak épp fordítva. Neki két nyelvet kell összegyúrnia úgy, hogy az egyik nyelvet aztán feleslegessé tegye. Első lépés: Pozsonyt Bratislavává, Ipolyságot Šahyvá, Komáromot Komárnová, Párkányt Štúrovóvá kell változtatni, és ha ezt keresztülvertük, akkor jöhetnek a történelmi nevek. Így lesz majd Rákócziból Rakoci, Kossuthból pedig Košut. Vedd ki egy nyelvből a neveket, és kártyavárként omlik össze az egész, hiszen: „Nyelvében él a nemzet, és nevei által él a nyelv!”.

Az idea ragyogó, és legszívesebben megveregette volna a saját vállát, de sajnos tornából sose volt jó, így aztán várnia kellett, amíg mások teszik ezt meg helyette. Már tudta is, hogy ki lesz az első, amikor megnyomta a hívógombot.

A tiltottmagyar

A tiltottmagyar illegalitásban élt, nappal nem járt az utcán, csak este merészkedett ki, de akkor is a fal tövében sompolygott. Zavarodottan motyogott valamit az orra alá, és csak a nagyon éles hallásúak tudták megállapítani, hogy az anyanyelvén beszél, amit máskor, nyilvános helyen nem mert használni, hiszen azonnal megkapta a sanda pillantásokat, hogy ő egy irredenta provokátor.

A tiltottmagyar azóta viselkedett így, hogy a parlament teljes egyetértésben meghozta azt a törvényt, hogy a szótárból törlik azt a szót, hogy „magyar”. Hiszen magyarok nincsenek is ebben az országban, csak olyanok, akiket az ezeréves elnyomás magyarosított, mondta a nemzetiek bölcs vezére, majd beszédét így fejezte be: „Magyarokról pedig szó se essék!”.

Azóta, ha a tévében elhangzik az a szó, hogy „magyar”, kifütyülik, mint a nagyon csúnya, trágár szavakat szokásos. Merthogy a tévét gyerekek is nézik, és őket óvni kell a túl erős sokktól. Habár a celebek főműsoridőben küldik el egymást melegebb éghajlatra.

Még a nyelvészeti bizottság is kénytelen volt foglalkozni a kérdéssel, egy állampolgári beadvány nyomán, amely arra vonatkozott, hogy néha azért mégis elkerülhetetlen a „magyar” szó használata. Mi ilyenkor a teendő? A bizottság hosszas vita után arra a végeredményre jutott, hogy olyankor, ha a „magyar” szó használata végképp elkerülhetetlen, ajánlatos a „magyar” szó elé valami jelzőt tenni. Ajánlásokat is tettek, hogy miféle jelzők legyenek ezek, de ezt jó ízlésünk tiltja tovább taglalni.