2014.02.28. 06:39, Netala
Holdként íródom álmodként az égre
Ha már nem leszek ebben a világban
Elkísérlek nappalodból a fekete éjbe
Tündér táncot láthass világló ruhában
Csillagokként hullok fényév-távolokból
Ha semmivé old majd néma lét magánya
Lábad elé - várt csodákat - illatos magokból
Szórok suttogva, mint zúgó víz dagálya
Élet leszek ott, hol a nemlétet sejted
Kóborló széllel hált, égsimító felhő
Tükröző mosoly, hogy fáradt arcod rejthesd
Csillámló remény, ki kelő napoddal jő
Szivárványt látsz esőcseppek álmán
Színvirágban fürdő, múlt szerelmek tava
Hozzádbújó féltés, életed visszhangján
Kimondott szó leszek, meséd igaz szava
Napfény a hegyekből, léttel csalogató
Fény-érkezéssé vált szárnycsapásban a vágy
Kezed érintését álmokká simító
Ha majd az út végén, ott lenn, senki nem vár