Valami mozdult...2014.03.01. 10:33, csárádi edit
"Néha jó, néha rossz, néha nem, néha nem foglalkoztat semmi sem, végül minden úgyis a helyére kerül, s maradok aki voltam..." / Vad Fruttik/
Valami mozdult a levegőben, az időben...megérzések furcsa had vonult át, érintett, suhant tova, zöld-arany ragyogás lehúnyt szemhéjam mögött. A levegőben üde, édes Tavasz illat, a Vár kora reggelenként bíborszép napkeltébe öltözött, messze keleten a fölszálló repülőket ezüst-csókkal köszöntötte a nap, csillanásnyi időre, szép volt, nagyon. A rigók szédülten a szerelemről, ébredésről dalolnak, a százszorszép cirmos kis virágai belesimulnak a megújhodó zöld fűbe, minden bolondul élni kezd... a szívem kinyílik, repülnék, szállnék valami bódult kábulatban, igézve bámulom a Hármashatár-hegy siklóernyőseit, szeretnék én is velük siklani, ehelyett a Vérmező bokrai közt sétálok, a Vár alatti kis utcákat bújom, hallgatom a Vár titokkal szőtt suttogó meséit a régvoltról, a napfény simogat, lágyan, mint a volt kedves ölelése, ami hiányként harap belém, megrázom magam, hallgatom napsütötte kőfalak meséjét, jó ülni fent a várban, jó sétálni az ódon utcákon, belesve ablakokon, elképzelve hogyan élnek, éltek itt emberek, a város alant kinyújtózik meseszép, szívem túlcsordul. Egy pillanatra magamhoz ölelem a várost minden szépségével, rosszával együtt, a napfény a lelkemig ér, mosolyt csal, jó így...
|