2014.03.03. 08:03, Netala
Alagutat vájunk sűrű, kemény éjszakában
Sosemvolt barátságot, képtelen sorsot
Szemünkben ösztönök izzása pusztít
Részeg visszatérés, mely ámulva tisztít
Nincs számonkérés, föld-veszejtő törvény
Mezítelen lábunkat, lerombolt falainkat
Nem írja versbe tétova, bamba szédület
Nem játszik szárnyunkon hab-szájú őrület
Kemények vagyunk, öklös, agresszív
Nincs engedmény, nincs követelmény
Csak a másodperc ötlete és a szeretetlenség
Ellenmérget termelő ereje a szentség
Nem számolsz ránk, újak vagyunk, idegen
Hitszegő eretnek, jaj, kiket megvethetsz
Kézfogásunk, néked ismeretlen
Nem tőr, nem gyilok-mámor, nem elvtelen
Nincs, ki velünk élné szenvedélyünk álmát
Találgatná, elvekké lágyítná
Az érvek ziláltak, szemünkbe magyaráznak
Várunk, összekacsintunk, lelkeink sose fáznak