2014.07.09. 09:09, janus
Összetört lelkek, otthonok egymás után,
milyen kegyes ma a hatalom, a kapzsiság,
mosolyog , s míg hintázik az elvett almafán,
almacsutkát szedhet a minimálbér világ.
Jó lenne hinni, hogy változik minden,
de hiába jön új kor régi korokra,
a munkabér még mindig cincog zsebünkben,
mára fáraó a bank, de a szolga maradt szolga!
A rablók szabadok, rájuk cinkos törvény kacsint,
bitó helyett csekély a kimért büntetés,
lopott zsáknyi pénzből zacskónyit visszahint,
hát ilyen igazságos a törvénykezés.
DE
Ki törli ki az emlékek tízezreit,
melyeket a nyomor kése vésett,
ki hozza vissza, ha elrepült a hit,
ki kezétől lesz újra virág az enyészet?
Ki adja vissza a családok békéjét,
ki támasztja fel a temetett reményt,
ki festi újra kékké az ég szürkéjét,
ki adja vissza azt, azt régi fényt?!
Ki adja vissza az elvett házat,
a kertben kivágott kedvenc fát,
ki adja vissza bús sírokból,
az öngyilkossá lett anyát, apát?!
hello, doki,
ha már így összejöttünk, gyújtsunk nótára... hogyaszongya:
nagykunságú
kishazában
teljesülhet
minden álmunk
van ám hírös -
nevezetös
korrumpálód -
hatóságunk
(ijjjujjjujjjuj - jujjujjjj)