beszélni felesleges bármiről
az erőszak dönt úgyis mindenről
amikor a vadász a dúvad
a vadállat a szende áldozat
a lőmester eufóriában van ma este
végre megkapta a kilövési engedélyt
minden tévelygőre
latrinába potyognak a szép
gömbölyű szavak kalimpálnak
kicsit majd maguk is szarrá válnak
elmerülnek integetnek még egyet
pá pá
amikor megszülettem arcomat
földöntúli füst csapta meg nagy pofon
ígéret remény hogy egyszer errefelé
kószál egy bohém úr előhúzza
zsebéből az igazság billogját
lepecsétel felsegít
helyette te érkeztél cifra zászlóiddal
húgyfoltos daliás terepjárós hadaiddal
nagy fehér kövér megélhetési
főnök hittem neked
szappant ígértél nekem csordogáló
csapvizet tisztaságot semmi rettenetet
kecsegtettél színes hajamban
otthon lesznek bolond fekete madarak
majd bugyimat lehúztad meggyaláztál
a semmi ürességével távozom a semmibe
nincs zsebem ha lenne akkor sem lenne
benne semmi sem
nincs keszon semmiféle
átmenet azt is csak sejtem
ez a füst már
az én füstöm lehet