közeleg a halapokalipszis
nyakunkon a sprotnilét utolsó stációja

halszagú halandó emberhalak
végül mind fennakadunk
a nagy emberhalász hálójában

rádöbbenünk szabadságunk korlátozott
halszabadság lehetünk bár halpárok
agghalszűzek fogolyhalak őrhalak
halőrök csalihalak máglyahalak
mártírhalászok orvhalak élhalak
netán belehalászok tetszhalak hírhalászok

tőkéshalként aranyhalként vagyunk
a tőzsde cápái csikóhalként
a díszakváriumok császárai
fűrészhalként a kisbetűs élet segédmelósai

kardhalként vitézkedhetünk
alig használt téves csatatereken

repülőhalként mímelhetünk kamikázét
hírhalakként híradók előtt csillapíthatjuk
szalonképes polgári vérszomjunkat

mindeközben úszunk szemben
az árral bizonygatjuk még élünk
tudjuk a döglött halak mindig
az árral együtt úsznak

tudjuk fejétől bűzlik a hal
de nem szól szánk
nem fáj fejünk

álcázzuk zsebgyávaságainkat mondván
sok mondanivalóm van
de a szám tele van vízzel

mikor a hálóban vagyunk ki
ha kívül vagyunk belekívánkozunk

halászként csakis azután a hal után
epekedünk amelyik kiugrott a hálónkból

a halbölcsőtől a halkoporsóig élvezhetjük
a haladékot a haláltól de a legritkább
esetben választhatunk
gátlástalan rablóhalak legyünk
vagy rettegő áldozathalak
snecik esetleg nagy sunyi óvatosak

áltathatjuk magunkat mindenféle
bárgyú mesével halandzsázhatunk
a haladásról az ebihalból
bárhogy áhítja is sose lesz bálna
a makrélából sem halászlé
az éhenhal sem változik fején
átbucskázva aranyhallá

a cigányhal sosem üti meg a főnyereményt
csak álmában szórhatja két lapátnyi
kezével a halnép közé a halpénzt

nincs semmiféle mesés átjárás
a külvárosból az operahalbálokba

menekülhetünk a szürke haljelenből
a dicső halmúltba voltunk mi
szerelemistennő liblingje
szakrális eledel a szentháromság
szerencse és termékenység szimbóluma
az újonnan megtértek megszólítása

aranyhalként lecsókolbászt ragasztottunk
a félnótás szegényember orrára
özönvízkor protekciónk volt az úrnál
cethalként pedig nem kisebb celeb
haknizott nálunk mint jónás

de mindez csupán mese hallal
egy halandó formalista halandzsája
céltalan és hiábavaló
legyünk földönjáró tipróláncos halak

vegyük észre becsüljük meg a minékünk
rendelt lizánkat olgánkat
bár nem megfoghatatlan sellők szirének ők

szájukban horgunkkal
kezükben papucsunkkal
szemüvegünkkel szerencsétlenül
tébláboló esendő nők

ne azután a hal után ácsingózzunk
amelyik kereket oldott
sőt ellenkezőleg csak azokat nevezzük
halaknak akik a hálónkban vergődnek

kíméljük magunkat ne tanítsuk
a halakat úszni lehet hogy tudnak

nyugodjunk bele ez az élet rendje
halból lettünk hallá leszünk

örök bizonytalanságban kezünkben
horgászbottal szánkban horoggal

fárasztjuk egymást mindörökké