2016.05.05. 21:14, abububerczy
a reményvesztett közhisztériák
erősödő epicentrumában,
ott
(holakistúrsietbeléje)
és akkor,
amikor a langy szellőkre hangolt vitorladagadozás
fertig beáztatja zsenge zambitúráját
a főárbócmester brutális-lojális,
vokális-totális,
hermelin-pukkasztó áthallásainak
göcsörtös enyészetébe,
s Nurkó Marzel,
a totoják hétakós mujája
pikírt rányúlással tikkasztja szét
(lóetetésileg)
a Mancóék kancáját,
és ahány fermentúra szállong
a nagyturhai éden porában,
az mind csak rittyentve pittyent azonmód,
ám ez csak a kezdetek kezdete,
mert Bestike,
ki pöszén-böszmén testálkodik
mint a firhang-moccantás rákódolt,
beremegő bajnokának árnyjátékosa,
hát annyira gubás (ő)
kétfelől is,
hogy a Lisznay Nagy Szaniszló
hírneves kanjai csupán derhére borhot durrolnak,
na persze gerebelésképpen,
már ahogy az illős,
slídolva-sedernyésen
a pusmogás delejes-beteges mezején,
eképp:
amott megyen, amott megyen,
terpeszülve-herpeszedvén,
dínárom-danárom,
menyecske,
idehallik, idehallik
a csöcsölők lőcsölése,
illárom-talárom,
bakhangya…