Válasz egy levélre

Azt kérdezte tőlem valaki, miért írok sokszor arról a tanyáról, amely már régen nincs, évtizedek multak el mióta talán már a helyét sem találnám. Mit kell azon siratni ami mulandó, ami mégis csak egy csmó föld, fa és cserép? Sokat gondolkoztam  és lelkem mélyén igazat adtam a kérdezőnek. Mert amit ma is siratok az csak anyag és mint minden ami anyagi eredetű , eőbb, utobb elmúlik, tönkremegy, vagyis átalakul. Fizikából is tanultuk, az anyag nem vész el, csak átalakul. Édesapám mondta halála előtt pár nappal " ne sirass lányom ha elmúlok, mert tudod a vasat is megeszi a rozsda." Mot, hogy utam végéhez közeledek, érzem az elmulást, a rozsdásodást, az átalakulást. De tudom hogy ez csak az anyagra vonatkozik, a lélekre, a gondolatra nem? Mert a gondolatok, az emlékek megmaradnak, az álmok visszahozzák gyermekkori élményeinket, felnött kotunk minden mozzanatára emlékezünk. Eszünkbe jut az is amit nagyszüleinktől, szüleinktől hallottunk, és talán el is meséljük gyermekeinknek, unokáinknak. Tehát ezek az emlékek nem mulnak el.Behunyom a szemem és magamelőtt látom a szülőföldet, A fehérfalú fényesablakú kis tanyát, Az ér csillogó vizét, a nádast, a nagy öreg fákat amiket még nagyapám ültetett száz éve. Látom a méhest, hallom a rigó hangját az öred diófáról. Érzem a virágzó akác illatát. Látom a háztetőn pihenő galmbokat, a futkározó kiscsikót, a bozontos bodri kutyát. Hallom édesanyám hívó szavát, édesapám halk füttyörészését, a távoli narangszót.Beszívom a frissen sült kenyér szagát, és ilyenkor otthon vagyok. Mem gondolok az elmult nyolvan évre.  Ílyenkor nincs mult, nincs jövő, csak a vágy bennem, hogy fel ne ébredjek! Lelkem mélyén tudom, hogy ezt mind magammal viszem ha eljön majd a végsö óra, és remélem majd ott lent földben is meghallom a harangzengést  mellyel utolsó utamra kisérnek. Ott  van már elkészítve a nyughelyem,  közel a régi tanya helyéhez. Lehet, hogy ezért nem félek a haláltól? Ott majd én is átalakulok, lessz belőlem szép fényeshátú bogár, szép zöld fű,vagy csak egy béka? És akkor is emlékszem majd arra az édes szülőföldre.