Megrokkant a vén vályog dereka   

          Föld a földbe vágyik magvető magasa 

          Hiába ölelné tenger- kék idő 

          Félrebillent rég a nádtető 

          Immár belefáradt  észak fele dűlt 

          Talán még sóhajt is mint egy sebesült 

          Halkan szöszmötöl némuló nesze 

          Fűzsombékba bújik ázott eresze 

         Szelíd szemlélői -e néma gyásznak 

         Elözvegyült kendős kukorica szárak 

         Tenyérnyi repedés  a meszelt falon 

         Földbegyökerezett öreg ravatalon 

         Szürke szűrre szusszan az őszi szél 

         Táncos tüzekből pipafüstből él 

         Dudorászó dalokkal álmodik 

         Megsimogat egy Hold-homlokú bocit 

         Dölyfös pulykákat  bóbitás tyúkokat 

         Mikor még szekér porzotta az utat 

         A kévét a keresztet  az arany asztagot 

         Amit a gazda az ég felé rakott 

         A hiány a semmi a puszta űr 

         Egy göbös akácfa maradt egyedül 

         Sápadt lombleple árny tócsába leng 

         Őrhelye felett egy ölyv kereng 

          Mintha láthatatlan örvény húzná 

         Fejét az égi vizekbe fúrná 

          Lebbenő szárny táltos magasakban 

         Valaha kimondott megáldó szavakban 

          Harangbillenés tár kaput az ősznek 

          Koronás királyfi vendégek az őzek 

          S -e különös toron nincs ki mécset gyújtna 

           Vissza-visszaveszi örökét a puszta  

          2020 Mindszent hava Pusztapó