2010.10.05. 13:26, -esKá-
Z. Tóth Csaba
Nemrég a HírTV „Értékmentés másként” című műsora megemlékezett Bolyai Jánosról, zseniális matematikusunkról. Az egyébként kiváló sorozat ezen epizódja sajnos nem tett említést Bolyai egyéb műveiről, verseiről és aforizmáiról, melyek a 19. századot jóval meghaladó, meglepően modern elmélkedéseit tárják elénk, a sokak számára talán nehezen megközelíthető matematikai lángelme emberi „kulisszatitkait”. Alább valamelyest pótoljuk a hiányt, egyúttal szeretnénk a kiadókat ösztönözni egy új Bolyai-kötet megjelentetésére.
__________________________________
A megvilágosodás
Valami túl,
valami innen a nyelven.
Látható harangszó az idegekben.
Hogy tudom,
Hogy nem tudom
a tárgyatlan tárgyat:
szólítni nem-párhuzamból
új paralellákat?
A vakoknak a Napot: hogyan mondjam,
a Barlangot, melyből kiléptem?
Hogyan lehet veletek megosztani,
mi innen van a néven,
ami csak bennem világol
sugársor fehéren?
Hogy lehet ily szög, ily tér
távolság függvénye?
kezet ad –
és el nem ér.
Apám, te elhinnéd-e?
Talán csak maga a teremtő
Isten érezte így magát,
mikor a Semmi káoszából
egy Rend vált ki:
a Világ.
Isten vagyok, nem „olyan, mint”,
hanem valódi isten!
Mert nem vagyok, ha ember nincs,
aki bennem higgyen!
De hogy' higgyen, ha nem érzi,
mi itt él csak bennem,
ha csak látomásban izzik,
de nincs rá egy nyelv sem?
Mintha egy sólyom,
melynek levették fedősapkáját:
az őrjöngő fényben
felszárnyalva,
amíg van magasság:
a kékszegélyig,
ellenfényig,
csillagégig,
végig –
szárnykimerülésig.
Füttyög a múltam.
Hallom.
De a fény fehér fonál.
Szólít, ami túl van.
Hallom.
A lét itt fenn halál.
… végig,
szárny
ki
me
rü
lé
sig.
Ritmikusan vagy vergődve ugyanaz:
a gravitáció gyümölcse megérik.
Fájón
fájom, ahogy látom –
remegő kezem billeg, mint tört szárny,
a rajzállványon.
…Töviskoronás Krisztus!
Veronikakendő a rajzlap –
mint bűnjel süt oda
az elcseppent tus:
ellenvilági utam
alvadt vérnyoma…
Istenem,
beszélnem kéne,
mindegy, miről – csak beszélni;
jaj nekem –
nem lényegek: tárgyak közt
kell újra megtanulnom – élni.
Meg kell tanulnom lélegezni, enni
és fogadni a köszöntéseket.
Vissza kell menni inzsellérnek,
s hebegni, mint ki tévedett:
„Igenis, kapitány úr” – lehajtott fővel.
„Ígérem, nem fordul elő többet.”
És bámulni e megváltozott,
De nekik változatlan Földet.
(1823. november 3., Temesvárott)
___________
Domáldra visszanézve
Most Domáldon csend van.
Bolyai János – az igazság volt katonája,
nézz magadba.
A számadás órája eljött:
Míg minden ember célja ültetni egy fát,
TE kivágtál egy erdőt.*
Hitted:
két pont között az egyenes út a legrövidebb,
de e kerek földről érintőként lelógnak
az egyenesek!
Hitted:
a Mindenség egyetlen Isteni Rendjét
végül tetten éred.
De kinek is kellett négy-elemű
imagináris mennyiséged?
Képzetes sugarú világod képleteit
hiába képezted le e sík tartományra,
egyedül voltál,
egyedül maradtál:
suhogott feletted
a gömbháromszögek fekete kaszája.
Hát megtörten, gyáván, betegen e sors-vetett
hurokban lettél önkéntes száműzött
e jog-szerént jussodban…
Minden tetted, minden nap-tüzű szándék
mögött jött a fényeddel arányban
keményedő árnyék.
De lehetett volna másképp?
Talán, ha ott, akkor hajlottál volna,
ma élhetnél Bécsben –
álcázva osztrák janicsárnak
segíthetnél e népen!
Ki tudja, hogy' lett volna jobb.
Hisz egyaránt elveti a nép
Bolyai Jánost,
ki nem munkáját osztja – csak kenyerét,**
s azt is, ami jót
kiügyeskedtek neki Bécsben a maszkosok.***
Nem elvont abszolút igazságra
(matematikára)
lenne itt szükség – jóra oktató szavakra!
Bolyai János – a jóság jövendő katonája,
nézz magadba!
Most Domáldon csend van. De érik a magja.
(1834-1846., Domáldon)
Jegyzetek:
* Valós tény. Domáldon vágatta ki az erdőt.
** Ez egyik nagy fájdalma: „a paraszt csak a kapálást, kaszálást, szóval kétkezi munkát nevezi dolognak; az írás néki nem dolog.” – írja.
*** Itt a II. Józseffel, a „kalapos” királlyal kapcsolatos meditációira utalunk, akiről kimutatja, hogy erőszakosan akarta boldogítani az embereket, megkérdezésük nélkül, s így azok is szembehelyezkedtek vele, kiknek érdeke lett volna a reformok keresztülvitele.
___________
A Bika jegyében
Micsoda emberfeletti kín
így éldegélni éveim:
szárnyas szellem, beteg testtel –
korlátok közt ismerszik a mester.
A folyókat hát agyag-falak
közé szorítom:
itt folyjatok tovább;
az erdőket búza-falak
közé szorítom:
itt nőjetek tovább;
az utcákat város-falak
közé szorítom:
itt épüljetek tovább;
az embereket törvény-falak
közé szorítom:
itt éljetek tovább;
az eszméket csont-falak
közé szorítom:
itt zúgjatok tovább…
Jaj, belepusztul az okos ebbe,
megél az ostobább.
(1824 nyarán, Temesvárott)
____________
Töredékek a technológia tanához
Egyre tökéletesebb kemencéid mellett
egyre gyakrabban vacog a lelkem,
Apám.
-------------
Láttam a gőzvasút ablakából kibámulók meredt tekintetét:
vajon mennyivel bölcsebbek ők a görögöknél,
kik az Akadémosz sétányain csevegtek?
-------------
Mindig-többet szédületben rohan az emberi nem sebesülő
léptekkel maga végső veszélyére!
-------------
Csak kis melegséget kértünk,
De nem Szaharát!
-------------
Az ember szükségletei helyett
vágyait kielégíteni
veszélyes cél.
--------------
Nagy szerencse, hogy lelkünket nem köti
testünkhöz a gravitáció.
--------------
Tükörcsapdák lövik vissza óhajtott arcképeit
tövisglóriásan.
--------------
A mítoszok felvonják vitorláikat.
__________
Jegyzeteiből
Azt hiszem, hiába keresitek a hontalanság
Ellenanyagát a kövekben, a fákban –
csak aki másodszor született, tudja, milyen más
a világ – egy nem késő simogatásban.
--------------
Félig bevonva zörög az éjben
bordáink zsalugátere;
kinéz a világ a benti éjbe,
zúg a tüdőfák ege –
újholdra áll a szív ormótlan.
--------------
Menekülj a könyörülettől!
Dobd el a szánalmat magadtól!
TE légy a jóság!
--------------
A megszorításra váró kezek melege
Elolvaszthatna egy jéghegyet.
--------------
Az őszi fák között a hold
Üres varjúfészek.
--------------
A történelem megbetegít,
majd utána ápol.
Csak a halál-kín(in) gyógyít
meg e váltóláztól.
--------------
Ki magyarázza meg már
ez országnyi vak, csodaváró zarándoknak,
merre járnak?
--------------
Nem szabad, ki a más által kivívott
szabadságba lép be.
Hiába beszél felállásról, ha a hálától
megroggyan a térde.
--------------
Tüzes szeretőnk, forradalom,
álmatlan forgolódsz az éjben,
s mi horkolunk oldaladon?
--------------
Minden megváltás csak önmegváltás.
Mindenki maga kell megvívja
egyszemélyes világháborúját.
--------------
E hold alatti világra testvériség kéne,
nem ősök s vezérek.
Ne rontsuk magunkat: a gyűlölség
pokoli erőmű.
Egymást rontani akarva se tudnánk,
összenőtt testű ikrek.
Talán e síkon mégis jobb maradni
Krisztusként szelídnek.
------------
&
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Fényévekkel kortársai előtt járt. Ezek szerint nem csak a matematikában, hanam a költészetben is. Ha valaki ezt a szerző megnevezése nélkül mutatja nekem, esküdtem volna rá, hogy mai, élvonalbeli író munkáiról van szó!