Néhányan a Szalon munkatársai közül (infó: egérrávitel a képre)

 
 

 

 

 

 

 

 

 
 
Bejelentkezés:
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 


 

 

Kedves Látogatónk! Hálásak vagyunk a bejegyzések olvasására szánt idejéért!


Bookmark and Share

 
Látogatottság:
Indulás: 2010-07-05
 

A porból kiáltok!

Ne nézzetek

rám ferde szemmel,

tele van a lelkem félelemmel,

és nem vagyok más

csak egy ember,

sem szentéletű,

sem gazember.

Nem vagyok

pogány mint vazúl,

csak a föld porából gyúrt az Úr,

néha keservesen sírok,

néha buta verseket írok,

néha szeretnék még élni,

máskor a túlvilágra lépni.

De lelkemben halkan

cseng az ének

"szeretném ha szeretnének

s lennék valakié!"

 

Katt a képekre!

 

 
Bloggereink

 

 

 

Munkatársaink honlapjai, blogjai

 

 

 

 Baráti blogok:

 
Finom sütemények blogja!

 
Szalonunk a Facebookon

 


Jépont honlapja,

blogjai


Irodalmi portálok


Dudás Sándor képei





 

Váczy J. Tamás est 1992. Hatvan

 

 
Pályázati hírdoboz

 

 

 
Szabad Szalon
 
Linkajánló:
 
Felíratkozás hírlevélre
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Blogajánló

 

 

 

A nap vicce

 

 

Üzenőfal
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Blogoldal: ide lehet tartalmat feltölteni, írni!

Pórázon

2010.10.09. 20:58, S. Szabó István
Címkék: szabó irodalom
Huszonegyedik rész

Az élet az egyetlen olyan dolog a világon, amit nem lehet túl élni. Még akkor sem, ha a nagy igyekezetbe belepusztul az ember.

A teremben a szokásos konditermi látkép fogad.

    Izomagyú Volfgangék fújtatva emelgetik a súlyzókat. Villognak a fehér fogsorok, feszülnek az olajozott, barna felsőtestek.

   Ez aztán az ideális terep az igaz szerelmet kereső homokosoknak.

    Leülök az egyik padra hasamat erősíteni. Közben szemeimmel a helyiséget pásztázom, agyam mindent lefényképez.

    - Haver! Te itten mostan nézelődöl vagy gyúrsz? – érdeklődik egy fölém emelkedő hústorony, az intelligensebb fajtából.

    - Ne haragudj cimbora, egy kicsit elméláztam! – felelem mosolyogva, és sietve csinálok pár felülést, csak úgy sajog belé a derekam.

    - Akasszad bele a lábadat abba a vasba! Az azé' van! – adja a tanácsot. 

    Megteszem, amit mond, most még nehezebb a dolog.

    - Jó nehéz, mi? - gúnyosan felnevet. – Uccse bírod soká, látom, hogy cingár vagyol!

    Ennyi kedvesség után feltápászkodom, átadom neki a helyemet.

    Dolgozik, mint a gép. Semmi perc alatt csinál vagy ötven felülést, közben vigyorog, mint szűzlány az óvszerre.

    - Figyejjé má’ cimbora! Te mióta gyúrsz itten? – érdeklődöm tőle az itt megszokott stílusban.

    - Mindég itten vagyok. Reggel is, este is. De mostan reggel nem lehet, mer’ itten van a rucki.

    Szóval, ha itt az elnök, akkor más nem lehet a teremben. Ez így logikus, mindenhol így csinálják. Egy kicsit ugyan megnehezíti, de nem teszi lehetetlenné a feladatot.

    Otthagyom az izzadó gyumit, kezembe veszek egy ugrókötelet, szökdécselek. Közben megszámlálom a súlyzópadokat, bordásfalakat, mindent.

    Bemegyek az öltözőbe. Körben a falak mentén szürke öltözőszekrények vasból, középen műbőrrel bevont gyúrópad.  A hátsó falon három ajtó. Az egyik vezet a zuhanyozókhoz, a másik mögött vannak a vécék. A harmadik visz a folyosóra. Innen egy lépcső vezet fel a földszintre, és pillanatnyilag egy liftet látok. Megfordulok, hátramegyek a folyosó legvégébe. Itt a másik lift, de lépcső nincs.

    Tehát ha jön, csak ezen a liften jöhet. Végigmegy a folyosón, be az öltözőbe, onnan a terembe. Az öltözőben, a zuhanyban és a vécében nem hinném, hogy tartózkodik, mert melegítőben jön, nem kell átöltöznie. A lépcsőt és az első liftet nem használja. Marad a hátsó lift, a folyosó, és a terem. A felvonó szóba sem jöhet, mert azt egészen biztos, hogy ellenőrzik. A folyosón éppen csak végigmegy, hogy mikor, az változó. Itt sem lehet megcsinálni, elsősorban időhiány miatt, és az őt kísérő kalaposok miatt. Marad a terem. De az meg akkora, mint egy iskolai tornaterem, ráadásul nem lehet benne elrejtőzni, mert ahhoz elég szellős, hogy a bujdosót észrevegyék.

    Úgy kell megcsinálni a produkciót, hogy a bűvész – vagyis én – ne legyen a közelben.

    Plasztik kell, órával.

    Eddig minden oké! De honnan a francból szedjek robbanószert és időzítőt? Majd bemegyek a drogériába és kérek egy kiló plasztikot és nyolc darab ketyegőt. Azért annyit, mert nyolc erősítőpad van a teremben.

Ha nincs, akkor kérek nyolc darab kelet-német golyós dezodort. Ez a legkegyetlenebb halál mind közül!

Leteszem őket a padokra. Jön az elnök, meglátja, megörül, felveszi, bekeni vele a hónalját.

    Hosszú percek telnek el. A fickó hatalmas energiával gyötri magát a tornaszeren. Egyelőre nem történik semmi. Amikor megindul az izzadás, működésbe lép az időzítés. A deo kiengedi illatanyagát. Megindul a borzalmas szag a gyanútlan áldozat orra felé. Szép lassan végigkúszik a vállakon, ráfonódik a nyakra, és hirtelen, mikor senki sem számít rá, belevág a szaglószervbe.

    A férfi szétvágja karjait, felsőteste megmerevedik, és elterül a fosbarna linóleumon.

    Bevégeztetett!

    Zuhanyozás után elnyúlok az ágyon, csöngetem a pincért.

    Kis idő elteltével belép a felszolgáló. De ez a pincér nem az a pincér. Mármint az, amelyiket kifaggattam az előbb. Ez egy idős, kifestett nő. Szobacicus ruhája ernyedten lötyög megaszalódott testén, kacska lábai meg-megbicsaklanak széttaposott tűsarkú cipőjében. Viszont beszéli az angolt.

    - Mit parancsol az úr? – érdeklődik, közben remegő lábakkal pukedlizik egyet, majd sietve megkapaszkodik az egyik szék karfájában.

    - Foglaljon helyet! – biztatom őt nyájasan mosolyogva, mert attól tartok, hogy belátható időn belül elhalálozik a szokásos öregkori végelgyengülésben, és akkor lőttek a sörömnek.

    Hálás szemekkel huppan bele az egyik fotelba, és ahogy így elnézem, egy darabig nem is fog onnan felkecmeregni.

    - Majd egy üveg sört kérek! – mondom neki, közben felállok, és a fürdőszobából behozok neki egy pohár vizet.

    Hatalmas kortyokkal issza, nőknél szokatlanul nagy ádámcsutkája le-föl rohangál az álla és horpadt mellei között.

    - Köszönöm, ez jólesett! Mit hozhatok még, uram?

    - Csak a sörömet.

Összeszedi minden erejét és felemelkedik ültéből. Nem hittem volna, hogy meg tudja csinálni.

    - Tehát? – kérdezi karba font kezekkel.

    - Nem értem a kérdést! Én csak egy sört kértem – hadarom neki türelmemet veszítve, mert már rohadt szomjas vagyok.

    - Puska, pisztoly vagy bomba? Desszertnek a sör mellé, uram – fejezi be hunyorogva, majd ismét meg kell támaszkodnia, mert kis híján felborul.

    Ez igen! Ez aztán az összekötő, vagy ahogy mifelénk mondják, a kapcsolat. Ez az öreg, roggyant, aszott banya, ez az igazi német amazon az én berlini kapcsolatom! Sam, Sam! Te aztán tudod, hogy kinek hol a helye.

    - Tehát? Melyiket választja az úr? – töri meg gondolatom menetét Mata Hari.

    - Plasztik, negyed kiló, nyolc egyenlő részre osztva. Aztán kell még nyolc detonátor, ugyanannyi időzítő, kábelek.

    - Mikorra parancsolja az úr?

    - Még ma éjjel. Ha lehet két órán belül, mert sürget az idő.

    Szó nélkül sarkon fordul és elmegy. 

    Úgy tervezem, hogy a robbanószerkezeteket felszerelem a padokra. Nyolc pad, nyolc pokolgép. Azért nem egy nagy bombát használok, mert az akkorát durranna, hogy összedőlne a szálloda. A nyolc kicsi széttépi a padokat meg azt, aki rajtuk ül és kész. A tornaszerek olyan távolságra vannak egymástól, hogy az egyszerre bekövetkező robbanás sem veszélyezteti mások biztonságát, csak azokét, akik a közelben tartózkodnak.

    Oda se kell mennem, csak egyszer hajnalban, felszerelni őket.

    Kényelmesen elhelyezkedem, bekapcsolom a tévét.

    Fel sem fogom, amit látok. Az amerikai szenátus épületét mutatják, a mentők most tolnak ki egy letakart tetemet a kapun.

    Ugrok, feltekerem a hangot.

    Amerika gyászol.

    Ez a barom svéd ismét elszúrta. Annyit tudok meg a híradásokból, hogy az elnök éppen kezet fogott a Legfelső Bíróság elnökével, Bob Levingtonnal, amikor a főjogász halálos nyíllövést kapott. Az elnök ismét megúszta, és természetesen elbujdosik. A CIA meg rohadt ideges, bár elnökük, Timothy Hunter nyilatkozata szerint nincs komoly veszély, mert ezt nem egy szervezet, hanem egy magányos őrült csinálta. Ez tuti, mert a mindig jól fésült Timothy nem szokott tévedni, és egészen biztos abban is, hogy a Cég jól kiképzett emberei rövid időn belül elkapják a fickót. Az amerikai sajtó ujjong, az adófizetők ujjonganak, és azt kiabálják, mi vagyunk a legjobbak, mi vagyunk a legjobbak! Csodálatos valami ez az amerikai érzés. Mi vagyunk a legszebbek, a legjobbak, a legigazságosabbak, és alapjában véve a leg-legek. Irigylésre méltó önbizalom. Aztán ha valaki keresztbe tesz nekik, akkor csak néznek, mint a sült hal az akváriumban, és rögtön lerohannak egy védtelen kis országot - valami barom ürüggyel -, hogy visszaállítsák megtépázott nimbuszukat.

    Éjfél után háromszor megkopogtatják az ajtómat. Biztosan ez a megbeszélt jel, csak nekem elfelejtettek szólni.

    Mindegy, beengedem a pincért, azt, amelyiket kifaggattam délután.

    Leteszi, amit kértem, nem szól egy árva szót sem, várakozik.

    - Köszönöm, most már boldogulok magam is – nyugtatom meg, bár nem úgy látszik, mintha ideges lenne.

Kezembe nyom egy kulcsot.

    - Ez a terem tartalékkulcsa. Ha végzett, tegye a folyosó végén lévő virágvázába – mondja suttogva.

    Huhú! Tisztára olyan az egész, mint valami réges-régi kémfilmben! Végzek, bedobom a kulcsot a vázába, elszaladok, és amikor eltűnök a folyosó félhomályában, akkor a vázából előbukkan a pigmeusnak álcázott mesterdetektív, aki mindent tud, és a film legvégén mindent megmagyaráz röpke negyven perc alatt, az elalvással küszködő mozirajongók nagy örömére, vagy megkönnyebbülésére.

    - Oké – bólintok –, más nincs?

    Nemet int, és sietve távozik.

    Végre egyedül vagyok. Kulcsra zárom az ajtót, és az asztalnál összeszerelem a durranókat.

    Negyed hármat mutat az óra, amikor az utolsó drótot is a helyére kötöm.

    Utána fekszem az ágyon, várakozom.

    Bombáim az asztalon, kezemben sör, és Sörensenre gondolok. Szemét, konok állat! Nem tud veszíteni! Ha ezzel végeztem, megkeresem.

    Fél ötkor becsomagolom a cuccaimat, majd beélesítem a plasztikot. Az időzítést fél nyolcra állítom, majd táskával a kezemben - ebben vannak a bombák - elindulok lefelé az alagsorba.

    Kulcsom hangtalanul nyitja ki a terem ajtaját. Zseblámpám fényénél gyorsan, szakszerűen dolgozom.

Hármat felrakok, amikor hallom, hogy a folyosó végén megáll a lift. Lekapcsolom a világítást, belülről bezárom az ajtót, és beállok az öltözőbe, az egyik szekrény takarásába.

    Ketten vannak, és még arra is lusták, hogy villanyt kapcsoljanak. Röhögcsélnek, közben a zseblámpájukkal körbejárják a termet, felületesen, rutinszerűen, be-benéznek bizonyos helyekre, de az öltözőt elkerülik.

    Kimennek, és tábort vernek a terem csukott ajtaja előtt.

    Előmerészkedem, csendben folytatom a munkát.

    Kész, minden a helyén van! Az üres táskát berakom az egyik nyitott szekrénybe, majd tanácstalanul leülök az egyik sarokba.

    Nem tudok kimenni, mert ezek az ajtóban szívják a büdös cigijüket.

    Körbejárom az egész kócerájt, valami ablakot, vagy másik ajtót keresek, hiába.

    Visszamegyek az öltözőbe. Leveszem az egyik cipőmet, bedobom a szekrény mögé. Kigombolom az ingem, kiráncigálom a nadrágomból, a gatyámat lelocsolom vízzel, olyan mintha behugyoztam volna. Hasra fekszem a gyúrópadon, hangosan horkolok.

    Kivágódik az ajtó, villany fel, félszemmel látom, hogy fegyver van a kezükben.

    A magasabbik hozzám lép, ráncigál, hogy keljek fel. Átölelem, részeg hangon éneklem neki a Vén folyót.  Megkönnyebbülnek, hogy csak egy részeg került az útjukba és nem valami gonosz merénylő. Elteszik a fegyvereket, felsegítenek. Teljes testsúlyommal rájuk nehezedem, elesünk mind a hárman.

Ők mocskos módon káromkodnak, én meg torkom szakadtából üvöltözöm.

    Cipelnek az első lift felé. Nagy nehezen betesznek a fülkébe, egyikőjük beszáll mellém, felmegyünk a földszintre. A recepciónál letámaszt a pult mellé, és magamra hagy.

    A portás meglehetősen furán néz rám.

    Összeszedem magam, visszatántorgok a felvonóig, és felmegyek a hatodikra.

    Még másfél óra, és az orosz halott.

Még nincs hozzászólás.
 

 <-Kezdő old.  Utolsó old.->

 
Feltöltés: Bejelentkezés után középen az Új blogbejegyzésre kell kattintani
 
 
Navigáció
 

 

 Vendégírók blogja  

  English blog  

  Bejegyzések  

  Galériák  

  Vendégkönyv  

 Regisek fotói  

  Levélküldő

 Rekámoldal

 Fórum (Itt lehet véleményezni a bejegyzéseket!)


 

 
 
Menü
 

 


Feltöltési minitanfolyam


A cimkézésről


 Cimkézettek:

(Bármelyik névre kattintva az illető szerző minden bejegyzése megjelenik!)

abububerczy

Áron Attila

Balla D. Károly

Bátai Tibor

 Boér Péter Pál

Bogdán József

Csárádi Edit 

Császár László

 Csordás László

Dudás Sándor

Fabó Kinga

Faludi Éva

Faludy György

Farmosi László 

 Kepes Károly

Kodrán Erzsébet

Kun Éva   

Láng Judit

Németh Péter Mikola

Petrozsényi Nagy Pál

Polgár Julianna

Radmila Marković 

S. Szabó István

Szalay' Netala' László 

Szmolka Sándor

Stolmár Aladár

T. K. Faber

Tóth János Janus

 Turcsány Péter

Urbán-Szabó Béla

Varga Árpád

Vasi Ferenc Zoltán allen

Váczy Jépont Tamás

* * *

közzétettek'

'csángó 'építészet 'erdélyi

'földrajz 'internet 'interjú

'irodalom 'képzőművészet

'kritika  'közlemény

'műfordítás 'politika

'riport 'társadalom

'természet  'történelem

'tudomány 'vendégíró

'vers 'vicc



 

 

 

 
 
Szerkesztői üzenetek
/

A webhely firefox alatt működik optimálisan, és flash player is szükséges!


Kérem szerzőinket, hogy - akinek nem esik nehezére - bejegyzését ossza meg közösségi.oldalakon (facebook, stb.) a látogatottságunk növelése érdekében. Köszönöm!


Észrevettem, hogy néhányatoknak apróbb nehézsége van a feltöltéssel, azok írását javítom, persze tiszteletben tartva az eredeti tartalmat, betűtípust.


Üzenem minden kedves regisztráltnak, hogy  törvénybe ütköző bejegyzéseken kívül más tartalmat, hozzászólást nem moderálok!


Továbbá: ez nem íróóriások, zsenik kizárólagos portálja, szívesen látok amatőr szerzőket is, kérem ezt figyelembe venni.


Tisztelettel, barátsággal hívom azokat az amerikai, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki olvasóinkat, akik bármely profilunkba vágó műfajban jeleskednek, hogy legyenek munkatársaink, regisztráljanak portálunkon.


Ha valaki az oldalsávokon, a fejlécen, vagy a láblécen szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el

kkepes@gmail.com

címre.


 

 

 

 
Bagoly mondja...

 Az a regisztrált, aki nem tudja visszatartani az agymenését, a képre kattintva írjon egy mondatot.


 

 

 
BlogPlusz:
Friss bejegyzések
2023.12.07. 19:30
2023.07.09. 11:52
2023.04.08. 08:25
2023.02.12. 19:29
2022.12.24. 10:59
2022.10.26. 18:09
2022.09.17. 18:47
2022.05.22. 20:31
2022.04.09. 19:47
2022.01.13. 20:21
2021.12.04. 20:46
2021.11.28. 18:56
2021.10.06. 10:27
2021.09.25. 20:59
2021.07.26. 20:59
2021.07.24. 23:36
2021.07.24. 19:21
2021.07.11. 09:34
2021.07.06. 00:11
2021.03.11. 17:59
Friss hozzászólások
 
Live Traffic Feed
 


 


A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!    *****    Amikor nem tudod mit tegyél és tanácstalan vagy akkor segít az asztrológia. Fordúlj hozzám, segítek. Csak kattints!    *****    Részletes személyiség és sors analízis + 3 éves elõrejelzés, majd idõkorlát nélkül felteheted a kérdéseidet. Nézz be!!!!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, egyszer mindenkinek érdemes belenéznie. Ez csak intelligencia kérdése. Tedd meg Te is. Várlak    *****    Új kínálatunkban te is megtalálhatod legjobb eladó ingatlanok között a megfelelõt Debrecenben. Simonyi ingatlan Gportal    *****    Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.