POHÁRKÖSZÖNTŐ2010.10.11. 11:47, Turcsány Péter
Szóródunk ugyan,
de fölszáradunk mindannyian,
akár az aszfalt.
Akár a hangya, forog-nyüzsög
– piros gátlámpák között –
a tömeg.
Hámlik szádról az üszök,
hogy újra fecsegj,
fecsegj, fecsegj,
bár a fecske ősz, tél fölött
messze cseveg.
A zene szól,
minden csoportosulás szétoszol.
Hazudozol.
Szóródunk ugyan,
de fölszáradunk mindannyian.
Csak szétázott plakátot cserélnék át;
az idő változik,
örök renegát.
Nem változott az ország,
gyerekek faluvégről bandukolnak,
végrehajtó jár hozzád,
a tegnap se más, mint a holnap.
Lányodat fenyegeti kés,
a körzetben rendőr kevés,
néhol belédmar patkány,
az alja közt maradtál.
Nyulakat nyúznak asszonyok,
csupa vér, csupa szőr
ingujjuk, szoknyákon a korc,
hátuk futószalagra dől;
férjük asztalán ott a sör.
Kisüsti, szilva, unikum
tisztít dohányos légcsövet,
a kocsmáros bele nem un,
pohárt pohár követ.
Pohárköszöntőt mondj hát
száradó, őszi napnak.
Leszel járatlan dombhát,
havak majd betakarnak.
Szóródunk ugyan,
de fölszáradunk mindannyian.
Szétesünk,
korhadt, düledező palánk,
Mit óvtunk és kitől?
Mi sem tudjuk, talán.
|