A kutyák viselkedési problémáiban ma már nem csak az állatorvosok és a kutyakiképzők próbálnak segíteni a gazdáknak, hanem az etológusok is. Dr. Csányi Vilmos professzor vezetésével ugyanis...

... az ELTE Etológia Tanszéke több mint egy évtizede kutatásokat végez a kutya, mint az ember környezetében élő, hozzá háziasodott, szociális kontextusokban élő lény és az ember kapcsolatának témakörében. Oda és vissza. A kutyán tanulmányozzák az emberi kötődés egyszerű és alap-verzióit, s közben a kutyáról is megtudnak olyan, eddig nem is gondolt dolgokat, amelyet a gazdák a viselkedésterápia szakembereivel együtt használni tudnak majd a problémás kedvencek magatartásának korrigálásában. 2008. július 5-9 között rendezte a Tanszék a Canine Science Forum nevű nemzetközi tudományos konferenciát a kutyafélékről, s e rendezvény utolsó napján, szatellit-konferenciaként a legújabb tudományos és saját etológiai eredményeiket adták elő magyarul az összegyűlt állatorvosoknak, kutyakiképzőknek. Tudósítást olvashattok erről a

http://www.neveletleneb.hu/kutya-viselkedesterapia-konferencia-2008/

oldalon. Az állatorvosoknak továbbképzési lehetőséget nyújtó kutya-etológiai előadássorozat legújabb rendezvénye a 2010. június 12-én az ELTE Etológia Tanszéke által, a Kutyával az Emberért Alapítvány és a Magyar Állatorvosi Kamara közreműködésével szervezett V. Kutyaviselkedés-terápia szimpózium volt. A kistermes továbbképzésen Dr. Miklósi Ádám az öregedéssel kapcsolatos viselkedési problémákról és kezelési lehetőségükről, Dr. Topál József a kutya emberhez való kötődésének biológiai eredetéről, Dr. Pongrácz Péter a kutya ugatásának okairól, Dr. Sátori Ágnes viselkedésterápiai eseteiről tartott előadást. Dr. Gácsi Márta etológus-kutyakiképző a mindenáron való pozitív megerősítés legújabb módszerét kérdőjelezte meg, etológusként beszélve a tanulás és viselkedésmódosítás tudományos alapjairól. Ez az írás a szimpózium harmadik előadásáról szól.

- Amikor egy anyuka kisgyermekével sétál, nem azt mondja, nézd, itt jön egy kutya, hanem azt, itt jön egy vau-vau - kezdte Dr. Pongrácz Péter egyetemi tanársegéd, az ELTE Etológia Tanszékének munkatársa a kutyák ugatásának okairól tartott előadását, bemutatva azt, milyen magától értetődő módon kapcsolódik a kutyához az ugatás. - A hetvenes években összehasonlították a farkas, a kojot, a vörös róka és a kutya hangadását különféle szituációkban, s azt tapasztalták, hogy a kutya a 9 helyzetből 7-ben ugathatott, míg a többi kutyaféle csak védekezés és fenyegetés közben.

Arra a problémára, miért ugatnak a kutyák, többféle választ adtak a tudósok. Volt, aki nem tulajdonított információértéket a vakkantásoknak, azt gondolva, az állat izgatottságát fejezi ki vagy csupán csúfolódó viselkedés. Többen azonban feltételezték, van hírértéke a kutyacsaholásnak. Az Etológia Tanszék munkatársai, mint sok más kutya-tulajdonságnak, a hangadásnak is feltételeztek szerepet, evolúciós előnyt az emberrel való jobb kölcsönös megértésében a háziasítás során. A kutyaugatással kapcsolatos kutatásokban azt kellett vizsgálni, hogy a különböző szituációkban felhangzó ugatást hallva az emberek felismerik-e, mi történt.

Mudik ugatásait rögzítették magnóra idegen a kapuban-helyzet, őrzés, kikötve, egyedül hagyva, séta előtt, labdakérés és játék szituációkban. A hangfelvételeket mudigazdáknak, más fajta kutyák tulajdonosainak és olyan embereknek is megmutatták, akiknek soha nem volt kutyájuk, és tippelniük kellett a szituációra. A kutatók azt találták, hogy a véletlennél kétszer gyakrabban ismerték fel az idegent jelző, az őrző és az egyedül maradó kutya hangját az emberek, és szinte nem volt különbség kutyás és nem kutyás között.

A hangokat elemezték a Morton-féle "strukturális-motivációs", madarakra és emlősökre kidolgozott szabályokat alkalmazva, az agresszív mély hangot, a magas nem támadó hangot, a tonalitás kétségbeesettségét figyelték meg, míg a pulzálást Morton-on túl elemezve, a gyorsat agresszívnak, a vakkantások közötti nagyobb időt, gyakoribb ismétléseket kevésbé támadó lelkiállapotúnak találták.

A kutyák morgásának információtartalmát vizsgálva kutyákon, azt találták, ha egy letakart ketrecből csontőrző morgást játszanak magnón, a kísérleti kutyák nagy része otthagyja a ketrec elé tett csontot, ellentétben a játékos, rongyozós, vagy fenyegetően közeledő emberrel kiváltott kutyamorgás lejátszásakor.

A túlzott ugatás mást jelent az egyes embereknek, jogi és tudományos meghatározása nincs. A gazdákat képezve talán több ugatási gondot el lehetne kerülni, mint a kutya-terápiával. Ha problémás helyre csendes fajtát, nem ugatással dolgozó pásztor vagy vadászkutyát választanának, nem akarnának egyszerre jó házőrzőt és csendes kutyát, ami kizárja egymást.

A kutya tartásának megváltoztatásával is csökkenthető az ugatás, az ugatást kiváltó ingerek és okok megszüntetésével, a kutyával való foglalkozási idő növelésével, a kiképzéssel, a kutya egészségének helyreállításával, például szeparációs szorongás esetén. Az ugatásgátló nyakörvek nem mindig hasznosak, a hangszalag műtét, mint végső és lusta megoldás, etikai problémákat vet fel.

Az V. Kutyaviselkedés-terápia szimpózium következő előadásairől írt tudósításaimat is hamarosan olvashatjátok. Dr. Pongrácz Péter előadásának teljes szövegét a Neveletlen Eb Oldalon, a http://www.neveletleneb.hu/van-ertelme-a-kutyaugatasnak/ találod.

K.Gyurkó Rita rovata (kgyurkorita.virtus.hu)