1.
Az ősz utolsó napján, hogy meleget lehelt a fű –
S a bokrokon egy-egy levél: török elől kiürített váron
    a zászló – – –

2.
Ablakba állított szégyenlős cserép –, levelét megejti
    a hold (METAFORA EGY LÁNYHOZ)

3.
Vége, minden vége. Csak szerelmünk ment össze,
mint a tej.

4.
Párkányra kitett tejföl’-üveg –, ez lett a tőgy
    forró teje

5.
Kinőtt foltos farmer –, tű, cérna van-e?

6.
Ma fekete köveken lépek: kukoricacső koromra sült
    kövein – –

7.
Hó hull –, Mona zsákjának fölfeslett sebéből – –

8.
Szilva-hamvas a virradat tojása, elgurul fejünk fölül
    (METAFORA TÉLI REGGELEN)

9.
Három falracsattant krémes – – –, három nap lángol
    az égen (SZERETKEZÉSEK HÁRMASÚTJÁN)

10.
Még él ez az ország. A vérnek, csillagnak és fűnek
háromszíne a lobogója

11.
Lépdelő forintos néz – –, keskeny perselynyakon,
    kék ég felé (HÁZKÖZÖK, ÉJSZAKA)

12.
Város hüvelyéből kipördült borsó – –, gurul ország
    dimb-domb paplanán (METAFORA POSTHUMUS)

13.
Fehér terítőn kerek csészében barna teád – ihattam
    egész nap (SZEMED)

14.
Egy kendő, tenyéren madár, verdesi szárnyát –
    repülne fölfelé
    (SZÉLBEN, AHOGY SZÉTNYITOTTA)

15.
Néznek rám – –, mintha légypiszok lennék,
    tiszta abroszon

16.
Kék-puha párnázott ajtaját az égnek
ránkcsapták

17.
Zöld repkénybe búvik a szem bogára – (SZIESZTA)

18.
A nap ráüti bélyegét a konyhaasztal tárgyaira

19.
Ezüst bogarak másznak fényes nádszálon –
    (MARGIT-HÍD AUTÓKKAL)

20.
Tintám: nagyanyám fekete kendője ahogy
    az úton átmegyen napsütésben –
    (SÁRGA FOTÓPAPÍRON)

21.
Rámszállnak a legyek – –, cefrének néznek

22.
Sulykoljátok! mákszem! mozsárban sulykolóval!
terített asztalra tészta-dísznek – –

23.
Élni – kutya ha kitartja fejét, úszván, a víz fölé!

24.
Örvény a vízen: tökit rázza
Duna alatt a kádfürdőző isten

25.
Fehérek a combjaid, – – – –
s a száj rózsaszín szán-nyom a bőrödön

26.
LÉPCSŐ-ETŰD:

Lehullt levelek könnyeznek fényes harmonikákon

27.
VIRÁGVERSEK-I
(ALAGÚT)

Nyíló rózsában bandukolunk

28.
VIRÁGVERSEK-II
(REFLEKTOROK)

Mintha fehér tulipánba
                hasadna az út

29.
(ASZFALT-KÖZEL)

Városra rákalapált fekete szárny:
pávafark-díszét hímezi zápor

30.
Megint fölvette keresztanyám láncát
a híd

31.
Zúzódás pókhálónyoma az arcodon, beton

32.
FOOTBALL-BÚCSÚ:

Szusza rüsztjéről lecsúszott hulló falevél – –, – –

33.
Az eső
gyorsan göngyöli rá az aszfaltra fekete szőnyegét

34.
Forgó köszörű, pillantó
tükörben forog a havas út


A LÉPÉS GEOMETRIÁJA

(OSTORLÁMPA ÁRNYJÁTÉK
                NEDVES BETONON)

Sötét vonalú száron
három fehér tenyerű “mű”-virág

s fehér-holdas “zsiráfnyak”-árnyékok

kísérnek kékes betonra szegzett
szemet

hosszan nyúlnak
szögeik már-már egybemosódnak
néha szét-szétloccsant vonalak

           (ÉS VALAMIVEL KÉSŐBB)

Egy tócsában ül csak a kék
“apáca-főkötős” az ostorlámpa-árnyék

három tenyerű növény szárát
s a többit lefejezte
a fölszikkadt út prózája