ŐRÜLTEK VÁROSA2010.11.06. 20:57, Turcsány Péter
Nem elesettek vére,
nem véreső;
pigment-hiányos őszi rózsa
az utcát nem festi át.
Ötvenhat,
Doberdó, Majtény, mohi mező
nem vár, ifjúság.
Csak
terroristák torkolat-kokárdája
rak
kérdőjel alá véres pontot,
hogy teljesedjék a botrány,
amit hamiskártyás oszt ránk.
Szóródunk,
hun hadak Katalaunum után,
a Nyugat
porszívójába szippant,
járunk kerülő utat,
hol megérkezni már az sem remél,
aki meghibband.
(Miért ez a többes szám,
ez a füstös, sebes száj,
ez az ó ritmus
miről vallana hírt most,
mikor elegáns urak és egyenruhák
összefogdosnak, ifjúság?)
Miért a zene, miért a punk
szólna miértünk,
ha egy csizma oldalba vág
vagy előle kitérünk?
Ma minden fölöttünk,
ma minden nélkülünk,
gyönge lovak, betörtünk,
seggen csücsülünk.
Nem elesettek vére,
nem véreső,
nem tankok fityiszt mutató ökle
szánt az őrültek városában;
a józanok városában
legföljebb egy laza kéz
az asztalról bábut lök le.
Őrültek háza,
józanok háza,
ország háza,
alkoholisták száza,
őrültek országa,
mi nem hozunk lázba.
Vörösmarty csak egy tér neve,
a Vérmező csak füves park,
Dunára néző hegyen
kezünk szöges hordóba senkit sem rak.
Az ország szívében
– Széchenyi álmodta szívben –
nem artériákban kering a vér,
csak 4-es 16-os busz cserél
zsúfolt tömeget.
Nem, nem lehet, nem lesz ék
ez a nemzedék.
Tolózáras ajtójukat föl nem feszíti;
s ha lesz közülünk, ki a sorból kilép,
az önmagát
süllyesztők deszkáiba belefeszíti.
(1976. október 22.)
|