Május: virágzás is, fagyhalál is… Mintha végezné dolgát, de mégis, mégis tehetetlenül várná végzetét a természet. Mintha. Ki irányítja, ki tudja uralni ezt az ellentétekben és elvárásokban, reményekben és kudarcokban tobzódó tavaszt. Tavaszokat. Ha nincs áradás, hát van gyümölcsvész, van talajmenti fagy…
Így mi, emberek, törvényhozók és hányan a törvénysértők, s itt a mi városunkban is a civilek és a képviselőtestület tagjai csak igen kevéssé tudunk felnőni a minden dolgok optimális elrendezésének feladatához, ez bizonyos.
Tehetjük ugyan, s „áldó imádságaink mellett” tegyük is Isten kezébe a sorsunkat, döntései előtt meghajolva szedjük össze minden erőnket tetteink végrehajtására. Összefogva. De az ő rendelése vajon azonos-e a mi vágyainkkal, kéréseinkkel?
Minden tavasz: virágzás és próba. Egymásrautaltságunk és együttlétünk próbája. Úgy a növényi természet, mint az emberi közösség számára. Életünk: többesélyes próbatétel. Úgy tűnik sokszor még a bibliai: „mond igent és legyen igen, vagy mondj nemet, és legyen nem” zsinórmértéke sem ad(hat) egyértelmű válaszokat…
Pedig közösségi döntéseink megszületnek. Városi képviselőtestünk egybehangzóan határozott a Sasvári Sándor Művészeti Szakközépiskola és Szakiskola Pest Megye Önkormányzatának  történő átadásáról, amely nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy kettős önkormányzati lemondás esetén háromoldalú közoktatási szerződést köthessünk a Kolping Oktatási és Intézményfenntartó Szervezet képviselőivel, s ezzel egyelőre nyolc esztendőre egyházi szervezet működtethesse nevezett iskolánkat.
Előzmények: volt itt aztán széthúzás, viták, rémhírterjesztés, 168-órában megkondított hazugság-áradat, sms-vádak, fenyegetőzések, szülői és tanári összefogás és aláírás-gyűjtés és ezzel ellentétes szakértői állásfoglalás – bizony, ezen a próbán könnyen elcsúszhattunk volna mindannyian.
Volt ebben a kiúttalan labirintusban hideg és meleg, vád és okoskodás, alulinformáltság, tévedés, és türelmetlenség.  De volt mindenkiben legalább egy parányi jóindulat, hogy tárgyalóasztalhoz üljünk, s ez volt a fontos!
S volt egy „utolsó pillanatban” megérkezett vezérfonál… A jegyzőasszonyunk másfél hónappal ezelőtt feltett kérdésére a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Oktatási Államtitkárságáról megérkezett a hivatalos válasz – Ariadne fonala, mely kivezet(het) ebből a labirintusból. Ezt az egyetlennek látszó lehetőséget ragadta meg előbb a város Oktatási és Kulturális Bizottsága, majd Képviselőtestülete.
Most: tovább tart a remény. Oktatásunk két kínálattal áll(hat) elő a város lakossága felé: hagyományos városi (állami?) oktatási intézmény mellett egyházi keretek között működtetett iskolatípust is választhatnak a szülők (és diákok). Lehetőség nyílik a városi önkormányzat feladatai közé „törvényileg már nem tartozó” középiskola további működésére is. Lehetőség van arra is, hogy az itt lakók érdekeit védeni tudjuk a tervezett új fenntartóval kötött külön megállapodásunkban, mely szerint a mindenkori diákok 60 %-a helybeli legyen.
A középiskola első osztályába 30-an nyertek felvételt. Igazgatói pályázatokat írtunk ki a másik két iskola számára is. Sikeresen megtörtént a német nemzetiségi iskola elsőseinek beiskolázása. A zavarkeltések, a téves hírek, mint a felkavart por a Majdánon - elülnek, elmossa őket egy egészséges tavaszi zápor.
Minden vonalon nőtt a beiratkozó gyermekek száma: bölcsődétől a gimnáziumig… Lássuk a fától végre az erdőt! Május van. Most készítjük elő a szeptembert. Bizonytalanságunkból szülessen meg a rend nyugalma. Folyjon szép medrében ne csak a Dera, de városunk élete is.