Rákos Sándor: Villanások
2011.07.06. 13:36, Közzétette: Kepes Károly
hallomásból ismer mind, aki ismer
félreért átsiklik a lényegen
csak az Isten ismer személyesen
Nem az idő
nem az idő – persze hogy az idő nem
csak mi múlunk el valamennyien
de támadnak új élők és ezekben
tovább méri magát a mérhetetlen
A lélek
fölemeli ujját
csöndet kér a világtól
Lepketánc
ahány lélek
annyiféle üdvösség
ki égben ki pokolban
üdvözül
éjjelilepke-táncot jár
így is úgy is
a szeretet
lámpása körül
Hiába
hiába zártam be magam
ólomlemez-versek mögé
égési sebeket okoz
átsugárzik belém az emberiség
A hívás
elvékonyulva mint az árnyék
merre fülelget mire vár még
tán arra hogy a Gazda sípja
naplenyugtával haza hívja
Látvány
égre feszül mint sejtelem
sírnivalóan testtelen
a kékkel áttört hegygerinc
Az érzékfölöttiről
érzékeim érzékfölöttit
ujjböggyel tapogatni készek
míg étkül szánt testem fölött
köröz a keselyű enyészet
Záróra
oltogatnak már a teremben
egyre több lámpa nem világol
részenként húnyunk ki az Egésznek
bennünk is égő tudatából
(Versek Rákos Sándor A bárány lázadása című kötetéből. A költő művei elolvashatók a DIA honlapján)