El tudják-e azt képzelni, hogy micsoda jelenség egy vidéki, álmos kisvárosban egy csinos,
     rendes énekes színész? Micsoda rajongás, sőt titkos ádáz csaták tárgya ő hölgyek között?
    Ilyen helyen milliméterre van lemérve mindenkinek erkölcsi mivolta. Az emberek egymás
     gyomrába látnak, egymás veséjét kémlelik folyton. De mennyire kémlelik!
    Az édesen mosolygó arcok a muskátlis ablakokban, ha mögéjük húzódnak suttogni, akkor gyilkos
     botrányokat készítenek, kínzó kelepcéket gyártanak.
    Mindenkinek elfakulnak a jó tulajdonai, és helyette annál jobban előbukkannak az utálatos,
     az unalmas jellemvonásai az ilyen kisváros egyhangú,
5ismétlődésbe roskadt életében. A más, az új, az idegen százszoros varázsú! A többi
     közt ezt a varázst személyesíti meg a hősszínész is.
    Én aránylag rendes társulatnál működtem akkor. Hat állomásunk csupa népes mezőváros volt.
     Közöttük a legnagyobb Sárhalom-Csávosd, rendezett tanácsú város.
    Ide a legszebb és legjobb időben, az aranyos őszben jöttünk.
    Sárhalom környéke dombos vidék. Tele van szőlőskerttel. A sárhalmi borászat, úgyszintén
     gyümölcskertészet eléggé ismert.
    Sárhalomról ered az a szép és tömör földrajzi meghatározás, hogy:
    „Szüretkor, nálunk, csak a disznók maradnak józanok!”
    De elég a néprajzból. Egy színész ne ismertessen és ne értekezzék. Gyerünk a cselekménnyel.
    Sárhalmon duhajkodtam a legtöbbet. A színpadon és a színpadon kívül Sárhalmon kebeleztem be
     a legtöbb sikert. Ott kaptam a legtöbb szerelmeslevelet a helybeli hölgyektől.