Elég nagy kertünk volt, és a Blahúzék (egyetlen, kerítéssel elválasztott szomszédunk) tyúkjai néha átrepültek, vagy egy résen átbújtak kertünkbe. Pittyával egy eldugottabb részre tereltük, és úgy fogtuk el őket. Ha nem volt rés a kerítésen, akkor készítettünk. A tyúkokat mindig barátom vitte eladni. Az anyukája ugyanis néha küldött egyet-egyet az egyik kofának a sajátjukból. A kofa rendszeresen járt Pestre árulni, és így mindig átvette tőle. Az általunk ellopott tyúkokat is ehhez a kofához hordta. Néha keresték a tyúkokat, de mi a rókára fogtuk a dolgot, mert időnként lemerészkedett egészen a kertünkig. Ő is a dugella medrét használta közlekedésre, mint én.
Amikor Kakaó(a rendőr) egyszer kifigyelt bennünket, és meghallottuk hangját, már nem volt mit tenni.

- Ott vánnák á rókók. - Mondta Annusnéninek, a tyúkok tulajdonosának a rendőr.

- Lélőjjem őket? - Kérdezte az öregasszonyt, miközben egy leventepuskát szorongatott, ránk célozva.

- Csák visszá ákártuk dobni. - Mondta Pittya ijedten, a helyzetet mentendő.

- Visszá óm á zányótokát! - Förmedt ránk, a körzeti rendőr.

- Gyerték csák velem. - Kimentünk az útra, és a rendőr is odaért, mert előtte ö, a szomszédban volt.

Együtt mentünk az őrszobáig, mi ketten elől, kakaó meg a gumibotjával játszva mögöttünk. ahol megkezdődött a kihallgatás. Pittyával kezdte, nekem addig kint kellett várakoznom az őrszoba előtt. Nem sokáig vallatta, és utána én következtem.

 Ki kiáltott az irodából Kakaó, hogy halljam.

- Gyere csák bé. - Bementem, és láttam, hogy Pittya szipog. Most jobban megijedtem én is, mert nem tudtam mit tett vele Kakaó.

- Ójj csák á fál mellé! - Utasított határozottan a rendőr.

- Hogy híjjók á kátágyerékét? - Kérdezte Pittya felé fordulva.

- Molká, Molká Sányi. - Válaszolt barátom, nem túl meggyőzően.

- Hogy hínák? - kérdezte ismét Kakaó, de már felém fordulva. Szerintem tudta a nevem, csak játszadozott kicsit velünk. Egyébként szomszédunk volt, csak a Dugella választotta el egymástól a két portát.

- Szmolká Sóndor. - A legérthetőbb módon kifejezve magam, válaszoltam. Akkoriban még én is ilyen tájszólással beszéltem.

- Milyen név ez?

- Bécsületés embérnek nem ánnák ilyen nevet. - Tűnődött hangosan a rendőr.

Felállt az íróasztal mögül, leakasztotta gumibotját az oldaláról, és fel-alá járkált előttünk a szűk irodában, miközben fenyegetőn a tenyerét paskolta a gumibottal. Kis hatásszünet után ismét kérdezett.

- Hóny tyúkot loptátok el? - Halkan kérdezte. Ebbe a halk kérdésbe a világ összes fenyegetése is be volt csomagolva, amitől még jobban féltünk. Sokáig nem szóltunk semmit, amitől a rendőr még jobban felmérgesedett, és miközben mindenféle bűnöző csavargóknak nevezett minket,(ebben volt is némi igazság) börtönnel fenyegetett, ahonnan soha nem jövünk ki. Gumibotja rendületlenül ropta közben kezében a táncot.

Nagy sokára megadtam magam.

- Kettőt. - Válaszoltam halk szipogással. Az igazság az, hogy nem is számoltuk.

- Kettőt?

- Mer csák kettőig tucc szómóni! - Nyomta meg hangját.

- Mer há jórnó iskolóbá, ákkó négyvenig is tunnó! - Emelte hangját még jobban felém Kakaó.

- Té tucc szómóni tovóbb is?! - Fordult Pittya felé fenyegetően.

Barátom úgy megijedt, hogy kicsit összegörnyedt fejét kezeivel védve, mert azt hitte Kakaó lesújt, a kezében ficánkoló gumibottal.

- Most fész ugyé? - Elégedett meg a hatással Kakaó.

- Mi?! - Kiáltott rá ismét hirtelen.

- Vóót vágy húsz. - Bizonytalan, sírásba csukló hangjával, inkább könyörgött mintsem válaszolt Pittya.

- Nem tom, mer nem szómótám. - Válaszolt ismét kérés nélkül is.

- Négyven dáráb!

- Ennyi tyúkjá hijónzik Ánnusnéninek!

- Eztet mindet tik loptótok el!

- Májd ádok én nékték tyúkot. - Fenyegetett a gumibottal hadonászva a körzeti rendőr.

- Tákároggyátok házá! - Kiáltott ránk félelmetes ábrázatot vágva. Mi féltünk tőle, de az-az igazság, hogy sohasem bántott bennünket, kivéve a pajeszcsavargatást, de az akkoriban nem volt bántás.

- Há méglótlák váláhun, ott helybe verlek ágyon bennetéket!

- Mocskos csávárgók! - Mindkettőnket megragadott, és az ajtó felé penderített. Elkezdte rugdosni hátsónkat, mire az ajtó is gyorsabban nyílt, és mi is futva távoztunk eme szörnyű helyről.

Pittyát eltiltották egy időre tőlem eredménytelenül, és rendesen járt iskolába is. Nagyon megverték otthon, mert az arca, még két hét után is varas volt. Akkoriban anyukám nem sokat foglalkozott velem, apám is csak kéthetente járt haza Budapestről, ilyenkor, ha megfogott, úgyis elvert, ha csináltam valamit, ha nem. Csak egy-két napot volt otthon, de azt mindig megemlegettük. Sokszor az öregtemetőben hallottam, hogy megérkezett, mert ahogy anyámat verte, egészen odáig hallatszott jajveszékelése. Ilyenkor általában, valamelyik szomszédnál aludtam, amíg apám visszament Pestre dolgozni. Legtöbbször az öreg Baluséknál aludtam, bár ott sem volt felhőtlen mindig az élet.

Szüleinket beidézték a Járásbíróságra Nagykátára, és megtéríttették velük, a barátommal okozott kárt. Mivel apámnak haza kellet jönnie a bíróságra, ezért aznap kicsit nagyobb verést kaptam, mint a szokásos. Természetesen, mivel anyám volt a hibás, így az ő vére is festette otthon, a nem mindig makulátlan tisztaságú szoba padlóját. Apám, miután megnyugodott, megitta a maradék bort, és aludt még kicsit, munkába indulás előtt.

Sem anyám, sem én, sem pedig bátyám, nem mertünk pisszenni sem. Nehogy véletlenül felbosszantsuk apámat, és kihívjuk általa a sors, már oly nagyon ismert haragját. Másnap anyukám, és én is, ruhát cseréltünk, és próbáltuk arcunkat olyan állapotba hozni, hogy a szomszédok ne kérdezgessenek sokat. Mindenki ment a dolgára. Anyám bort keresett, én az öregtemetőbe mentem, bátyám meg valahová.