2011.10.06. 07:28, Dudás Sándor
A piros útjelzőt kövesd, völgynek le.
Ne andalodj el a madarak
bolondos trilláján, kaján következménye
lehet: hajósokat szirén, zátonyra csal!
Néhol combközépig ér a fű
és délig is nyirkos a fák alatt.
Napsütésben párás a lég, a szín
keverhetetlen: homályarany.
Látom, fontos nektek e táj romantikája,
kósza dallamokkal játszik a csend.
Itt az idő: sűrű múlt békéje, és a sokaknak
élhetetlen ma jelenti a jelent.
Sejtem, persze, miért. Nehéz órákra
emlékeztetnek, sötét felhők vonultak,
dörgött, villámlott, míg testem forrón
sütötte, érzékeletlenül a Nap.
A nádasban vadmadarak tanyáznak,
a közelben tó, gyorsvizű patak.
Eszméletlenségig feloldódva
gyógyultam itt, társsal is magányosan.
Mert vannak, kik a gazdag világra gondolnak,
életrobotra szánva kénytelen maguk.
Te ne tedd! Nézd velem a vitorlázó gólyát,
égbe-időbe veszve, öntudatlanul.
"Homályarany" szépet festettél ma is Sándorom. Egyetértek Veled. Nagyon tetszett.
Szeretettel gratulálok: Tara