2011.10.07. 07:40, Dudás Sándor
A kék kardigánt veszed magadra,
hűvös van. A nádszékből fel-felállsz,
a végtelenbe húz el, vagy kisiklik
gondolatszerelvényed, erre vársz.
Teraszkorláton repkény fut. Villanyfény.
Cserepesekkel teli víkendasztal.
Tudom, szinte a lényed lényegébe látva,
csend, ráhatás: bármi jön, nem vigasztal.
„Olyan férfias, zengő líra kellene,
mint Adyé, mélytüzű, komoly,
mert mondd, mit ér a dal, ha a kor által
feltett kérdésekre nem válaszol?”
Nem fontolgatok. A virágokra téved
tekintetem, egy könnyű hullám épp átszalad
rajtuk. „Enyém a harc, a vér, a dalbazárt igazság,
Te csak játssz…!” - A múzsám kacag, kacag…