Néhányan a Szalon munkatársai közül (infó: egérrávitel a képre)

 
 

 

 

 

 

 

 

 
 
Bejelentkezés:
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 


 

 

Kedves Látogatónk! Hálásak vagyunk a bejegyzések olvasására szánt idejéért!


Bookmark and Share

 
Látogatottság:
Indulás: 2010-07-05
 

A porból kiáltok!

Ne nézzetek

rám ferde szemmel,

tele van a lelkem félelemmel,

és nem vagyok más

csak egy ember,

sem szentéletű,

sem gazember.

Nem vagyok

pogány mint vazúl,

csak a föld porából gyúrt az Úr,

néha keservesen sírok,

néha buta verseket írok,

néha szeretnék még élni,

máskor a túlvilágra lépni.

De lelkemben halkan

cseng az ének

"szeretném ha szeretnének

s lennék valakié!"

 

Katt a képekre!

 

 
Bloggereink

 

 

 

Munkatársaink honlapjai, blogjai

 

 

 

 Baráti blogok:

 
Finom sütemények blogja!

 
Szalonunk a Facebookon

 


Jépont honlapja,

blogjai


Irodalmi portálok


Dudás Sándor képei





 

Váczy J. Tamás est 1992. Hatvan

 

 
Pályázati hírdoboz

 

 

 
Szabad Szalon
 
Linkajánló:
 
Felíratkozás hírlevélre
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
 
Blogajánló

 

 

 

A nap vicce

 

 

Üzenőfal
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
 
Blogoldal: ide lehet tartalmat feltölteni, írni!

A baba

2011.10.07. 21:18, Tara
Címkék: tara irodalom
A baba

Van úgy, hogy nagy utat kell bejárnunk lelkünk nyugalmáért...

Tara Scott

 

 

 

 

                                               A baba

 

Az apja lehajolt hozzá, miközben a kezébe nyomta a babát, és mondott valamit. Látta, ahogy mozog a szája, de akkora volt a hangzavar, a német szavak kemény pattogása, az emberek riadt kiabálása, hogy nem értette. Nézte, ahogy egy fekete ruhába öltözött ember megragadja az apja karját, és a teherautó felé taszigálja. Az anyja mellette állt, és hangosan sírva kiabált a férje után. Erre egy másik fekete ruhás férfi mellé lépett, és megütötte az anyját, amitől az a földre zuhant. Valamit ordított a férfi, de nem értette, csak azt fogta fel, hogy magyarul beszélt. Felébredt. Mindig ugyanannál a képnél. A teherautó elindult, az apja addig nézte őt, amíg el nem tűntek a kanyarban.

A hálóing csupa víz volt rajta, és levegő után kapkodott. A férje felkapcsolta az olvasólámpát az éjjeliszekrényen, s ránézett. Akkor már ült. Kérdés nélkül is tudta, a régi időkről álmodott. Mióta tudta, hogy haza látogatnak, sűrűsödtek a visszatérő álmok.

- Hozzak egy teát? – kérdezte, miközben végigsimított Eszter karján, együtt érzőn.

- Köszönöm, az jó lenne. Kiszáradt a torkom – s hátrasimította haját.

Ádám a mikróban egy bögre vizet melegített, benne egy gyümölcstea filterrel. Belecsavarta fél citrom levét, s befordult vele a hálószobába. Ahogy Eszterre nézett, pillanatra a régi lányt látta maga előtt. A sötétbarna hullámos haját, sudár termetét, mely két gyermek után is megmaradt s bár a haja már rég őszbe fordult, összességében még őrizte egykori szépségét. Leült az ágy szélére, s felesége felé nyújtotta a csészét.

- Vigyázz, meleg! Meg ne süsse a kezed – figyelmeztette. Eszter elmosolyodott halványan, mielőtt belekortyolt óvatosan. „Mindig ilyen volt. Ilyen gondoskodó” – gondolta.

Két árva, szinte még gyerekek, amikor találkoztak. Örömmel kötötte hozzá az életét, hiszen attól a perctől nem volt egyedül a világban.

- Édesem, nem kellene ezt az utat elhalasztani? Aggódom érted. Biztos, hogy elég erős leszel szembe nézni… Nem tudta folytatni. Eszter kérdőn nézett vissza rá.

- Elhalasztani? Betöltöttem a hetvenkettőt. Hová halasszam? – kezét Ádám kezére tette – Szembe kell néznem… Nem mehetek el így. Gyáván… S szeme megtelt könnyel.

Ádám elvette a csészét, és magához ölelte. A szíve körül ugyanazt a melegséget érezte, mint régen. Amikor először ölelte magához. Lepergett előtte az életük. A gyerekek születése, az unokák… és Eszter, mindig tudta mi a dolga. Tette fáradhatatlanul, panaszkodás nélkül boldogan. Családja volt. Az övé. S remélte, hogy soha többet nem vehetik el tőle az övéit.

- Vigyázni fogok rád. De ígérd meg! Ha… Azonnal szólsz, s az első géppel hazajövünk.

- Rendben, megígérem. Most lezuhanyozok, mert így nem fekszem vissza.

Mire visszatért, friss ágynemű várta. Mindenben megnyugodva, reggelig nyugodtan aludt.

A reptéren autót béreltek, s azonnal a szállodához hajtottak. Ádám döbbenten figyelte a tömött sorokban hajtó autókat. Gondolta, hogy itt sem állt meg az élet, de a változás minden képzeletét felülmúlta. Eszter, mintha meg sem lepődött volna ebből tudta, hogy pattanásig feszültek az idegei. Ismerte, tudta, hogy leköti a gondolatait a félelem. Nyugtalan volt. Miután elfoglalták a szobájukat, kényelembe helyezték magukat pihenni. Hosszú volt az út, jó volt kicsit kinyújtózni a kényelmes ágyon.

- Mikor akarsz… - akarta kérdezni, de Eszter a szavába vágott.

- Holnap. Nem akarok menni ma sehová. Majd később szeretnék kiülni az erkélyre, nézelődni. Szokni… - fogta meg Ádám kezét.

- Pihenj csak – s rácsókolt a kézfejére.

Egy órácskát szenderegtek, majd az erkélyről nézték az utca forgalmát. Amikor leszállt az este s a forgalom gyérült, az asszony kitalálta, hogy nézzék meg az éjszakai fővárost. Lenyűgözte a látvány, bár az új hazában megszokta az esti fényár a felhőkarcolók látványát, a mostani Pest csak részben emlékeztetett a régi világra. Sokfelé jártak, egy utcát kerültek csak messziről. „Csak holnap” – dobolt Ádám fejében.

Az asszony megéhezett, egy étterem közelében leparkoltak. Vacsora után az étteremből kilépve, elindultak egy sétálóutcában. Üzletek sora előtt haladtak, érdeklődve nézték a mai módit. Egy díszes cégérre tévedt Eszter tekintete. „Antikvitás” olvasta hangosan.

- Gyere, nézzük meg! Talán van valami a mi időnkből – húzta magával férjét.

A kirakat csak halványan volt megvilágítva. Elöl fésülködő asztalka, rajta dísztárgyak. Hátrébb, a félhomályban tükrök antik keretben, festmények. Egy, talán telefonasztalka rajta csipke, s a tetején középen egy régi baba. Eszter közelebb hajolt a kirakathoz, hogy jobban lássa, végül hozzányomta az orrát is.

- Nem… az, lehetetlen… ennyi év után… - suttogta s hangtalanul, majd egyre erősebben rázni kezdte a zokogás.

Ádám nem értette mi történt, közelebb lépett s magához vonta az asszonyt, aki a vállára borulva zokogott.

- De hát mi történt? – kérdezte értetlenül.

- A babám… Ott van bent – mutatott a kirakat felé.

- Csak hasonlíthat hozzá. Gondolj bele drágám! Ennyi idő után….

- Egyfolytában róla álmodom. Kérlek! Az ott az én babám. A cipője nincs meg. De az álarc, a ruha… Ebből, csak ez az egy volt. Anyám csinálta nekem a ruháját. Apám meg az álarcot. Báli ruha van rajta.

- De hát… - nem tudta folytatni.

 A felesége szemébe nézett, és képtelen volt folytatni. Ha ő azt mondja, hogy a baba az övé, akkor az övé.

- Reggel érte jövünk. Rendben? – s letörölte kezével a könnyeket.

Az asszony bólintott, s a férfi megnézte a kis táblán a nyitva tartást. Kilenc óra volt ráírva.

Már tíz perccel előtte ott voltak. Fiatal nő nyitotta ki az üzletet. Eszter egyenesen a babához sietett. Felvette, nézegette.

- Az, sajnos nem eladó. Csak dekoráció – mondta mosolyogva, szánakozón az eladónő. Közben rendezkedett.

Eszter nem is hallotta. Nézte a babát, és bevillant egy kép. A férje mellette állt, s csak nézte amint türelmetlen mozdulattal megfordítja, s a mellényke nyakát lehúzva két betű villan elő. B. E. Bauer Eszter. Ádám nem akart hinni a szemének. Eszter arcán újra könnyek peregtek. A férfi az eladónőhöz fordult.

- Szeretnénk megvenni a babát! Kérem, mondjon egy árat! – s elővette pénztárcáját.

- Sajnálom, de ahogy az előbb is mondtam a baba nem eladó. Csak dekoráció – mosolygott Ádámra udvariasan.

- A feleségem szeretné a babát, s minden eladó megfelelő árért. Kérem, mondja meg mennyiért hajlandó eladni?

- Nézze uram! Én alkalmazott vagyok, nem az enyém az üzlet. De azonnal felhívom a főnököm s megkérdezem, ha önnek megfelel.

- Kérem, legyen szíves! – dobolt ujjával a férfi az asztalon.

- Mikor meghallotta az árat, elmosolyodott. „Ha mindenáron kell, fizesd meg!”

- Ennyi készpénz nincs nálam, de a sarkon láttam egy bankot. Azonnal visszajövök – mondta az eladónőnek, s Eszter mellett elhaladva odasúgta, hogy azonnal jön. Ő, mintha most ébredt volna csak bólintott, s máris újra a babát nézte.

Pár perc múlva, az autóban ültek. A férfinek csak most jutott el a tudatáig mi is történt.

-Ez, hihetetlen. Hol lehetett ennyi ideig? Változott rajta valami? – nézett a felesége arcára, mely még mindig könnyes volt.

- Nem. Csak a cipője hiányzik – s forgatta tovább.

Ádám elővette a térképet. Fogalma sem volt, hol vannak.

- Akkor, mehetünk? Vagy már nem akarsz odamenni? – kérdezte tétovázva.

- De. Látni akarom! Felkészültem – s kis bizonytalanság volt érezhető a válaszban. Ádám kiterítette a térképet. Felnézett a mellettük lévő utcatáblára, majd rányomta az ujját. Aztán   vezetni kezdte, s végül elégedetten becsukta.

Az utcában nem volt parkolóhely, a merőleges utca elején álltak le. A babával a kezében megállt a valamikori volt házuk előtt. Itt semmi nem változott. Felnézett az ablakokra. Olyan idegenek voltak. A kapun a hatalmas rézkilincs… Az apja, és az anyja keze nyomával… Meg kellett fognia. A fájdalom felerősödött a lelkében. Vannak sebek, melyek sosem gyógyulnak be. Aztán megállt a járda szélén. A fejét a babáéra hajtotta, s lecsukta a szemét. Nagy volt a zaj. Mint akkor, csak ezek a zajok más fajták voltak. A béke zajai. Autók, munkahelyek, nevetgélések zajai. Beült az autóba. Felhúzták az összes ablakot. Hirtelen csend támadt körülötte. A házat nézte. Majd becsukta a szemét. Kis idő múlva tisztán látta a német tiszt arcát, egy pillanatra. Majd az apja száját nézte. S végre most, megértette. Megértette, amit mondott. Még a vész pillanatában is, őt féltette.

- Menjünk vissza a szállodába! – mondta alig hallhatóan.

Szó nélkül elindult. Tudta most jobb, ha nem szólal meg. A szobában Eszter egy ideig ült, majd a férjére emelte a szemét.

- Úgy vigyázz rá, mint a legdrágább kincsedre! – ezt mondta apa.

- A legdrágább kincsedre? – csodálkozott rá Ádám – Talán arra gondolt, hogy ez az egyetlen játékod, amit magaddal vihetsz. Ami összeköt az otthonoddal…

- Nem tudom. Apám nagyon szeretett minket, de nem volt szentimentális. Ez nem jellemző rá.

Felhozatták a vacsorát s közben megbeszélték, hogy másnap hazarepülnek, ha kapnak helyet valamelyik gépre. Már nincs miért maradniuk, és otthon várják őket a gyerekek, unokák.

A vacsorához, egy üveg Tokaji aszút is kértek. A hazalátogató barátaiktól kaptak ajándékba, ismerték kitűnő minőségét. Ádám a poharát a kezében tartva éppen mondani akart valamit, amikor a boron keresztül megcsillant valami fényesen. Odanézett. Majd lassan, döbbent arccal felállt.

- Az apád, egy bölcs volt. – mondta, miközben az asztalhoz vitte a babát.

Az asszony csodálkozva, kérdőn nézett rá.

- „Ha el akarsz rejteni valamit, tedd ki szem elé!” – ezt a törvényt követte – a gombok. Színarany. Közepében egy drágakővel. A fejdísz. Az álarc, kövekkel kirakva.

Majd hangosan felnevetett – és még az a botcsinálta régiségkereskedő sem vette észre. Nem akarta eladni, meg sem nézte rendesen – nevetett némi elégtétellel a hangjában az áráért.

- Add csak ide! – nyúlt érte az asszony.

Mikor átvette, felemelte a ruháját. A hasán, alig észrevehetően egy varrás volt látható. Óvatosan felfejtette. Az arfik szerű bélelő anyagba nyúlva kis puha textilcsomagot talált. Óvatosan kihúzta. Kézzel volt végigvarrva. Gyengéden rácsókolt.

- Anya. Ő varrta végig.

Kibontotta az öltést. Három aranylánc volt benne, medállal. Az egyik egy Dávid csillag volt.

Elfutotta szemét a könny.

- Az övé volt. Apámtól kapta. – suttogta, miközben kinyitotta a zárját s a nyakába tette. További két gyűrű ékkővel, egy pár fülbevaló került ki a kis zacskóból. Bedugta ujját, a baba porcelán fejébe. Onnan is ékszerek kerültek elő. Láncok, gyűrűk. Aztán óvatosan visszavarrta.

Másnap hazautaztak. Az ékszereket szétosztotta a családban, csak az édesanyja láncát tartotta meg. Örökre eltűnt életéből, a nyomasztó álom.              

2 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2011.10.09. 10:39
Mani

Fájdalmas emlékek, nagyszerű stílusba öltöztetve. Szeretettel gratulálok: Mani


Válasz:

Nagyon szépen köszönöm. Igérem, a többi rövidebb lesz. :)

Szeretettel: Tara

Idézet
2011.10.08. 16:12
kodrane

Vannak még csodák!  Gratulálok gyönyörű irásodhoz! 


Válasz:

Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál rám. Ez a leghosszabb novellám, féltem feltenni. Szeretettel: Tara

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 

 <-Kezdő old.  Utolsó old.->

 
Feltöltés: Bejelentkezés után középen az Új blogbejegyzésre kell kattintani
 
 
Navigáció
 

 

 Vendégírók blogja  

  English blog  

  Bejegyzések  

  Galériák  

  Vendégkönyv  

 Regisek fotói  

  Levélküldő

 Rekámoldal

 Fórum (Itt lehet véleményezni a bejegyzéseket!)


 

 
 
Menü
 

 


Feltöltési minitanfolyam


A cimkézésről


 Cimkézettek:

(Bármelyik névre kattintva az illető szerző minden bejegyzése megjelenik!)

abububerczy

Áron Attila

Balla D. Károly

Bátai Tibor

 Boér Péter Pál

Bogdán József

Csárádi Edit 

Császár László

 Csordás László

Dudás Sándor

Fabó Kinga

Faludi Éva

Faludy György

Farmosi László 

 Kepes Károly

Kodrán Erzsébet

Kun Éva   

Láng Judit

Németh Péter Mikola

Petrozsényi Nagy Pál

Polgár Julianna

Radmila Marković 

S. Szabó István

Szalay' Netala' László 

Szmolka Sándor

Stolmár Aladár

T. K. Faber

Tóth János Janus

 Turcsány Péter

Urbán-Szabó Béla

Varga Árpád

Vasi Ferenc Zoltán allen

Váczy Jépont Tamás

* * *

közzétettek'

'csángó 'építészet 'erdélyi

'földrajz 'internet 'interjú

'irodalom 'képzőművészet

'kritika  'közlemény

'műfordítás 'politika

'riport 'társadalom

'természet  'történelem

'tudomány 'vendégíró

'vers 'vicc



 

 

 

 
 
Szerkesztői üzenetek
/

A webhely firefox alatt működik optimálisan, és flash player is szükséges!


Kérem szerzőinket, hogy - akinek nem esik nehezére - bejegyzését ossza meg közösségi.oldalakon (facebook, stb.) a látogatottságunk növelése érdekében. Köszönöm!


Észrevettem, hogy néhányatoknak apróbb nehézsége van a feltöltéssel, azok írását javítom, persze tiszteletben tartva az eredeti tartalmat, betűtípust.


Üzenem minden kedves regisztráltnak, hogy  törvénybe ütköző bejegyzéseken kívül más tartalmat, hozzászólást nem moderálok!


Továbbá: ez nem íróóriások, zsenik kizárólagos portálja, szívesen látok amatőr szerzőket is, kérem ezt figyelembe venni.


Tisztelettel, barátsággal hívom azokat az amerikai, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki olvasóinkat, akik bármely profilunkba vágó műfajban jeleskednek, hogy legyenek munkatársaink, regisztráljanak portálunkon.


Ha valaki az oldalsávokon, a fejlécen, vagy a láblécen szeretne elhelyezni valamit, kérem, hogy levél-csatolmányként küldje el

kkepes@gmail.com

címre.


 

 

 

 
Bagoly mondja...

 Az a regisztrált, aki nem tudja visszatartani az agymenését, a képre kattintva írjon egy mondatot.


 

 

 
BlogPlusz:
Friss bejegyzések
2023.12.07. 19:30
2023.07.09. 11:52
2023.04.08. 08:25
2023.02.12. 19:29
2022.12.24. 10:59
2022.10.26. 18:09
2022.09.17. 18:47
2022.05.22. 20:31
2022.04.09. 19:47
2022.01.13. 20:21
2021.12.04. 20:46
2021.11.28. 18:56
2021.10.06. 10:27
2021.09.25. 20:59
2021.07.26. 20:59
2021.07.24. 23:36
2021.07.24. 19:21
2021.07.11. 09:34
2021.07.06. 00:11
2021.03.11. 17:59
Friss hozzászólások
 
Live Traffic Feed
 


 


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre