2011.10.10. 19:05, Tara
Tara Scott
Lillácska
Lillácska, a faluban élt édesanyjával. Mindenki szerette, s mivel a szobája fala, a bútorai, de még a mobiltelefonja is lila volt, csak Lilácskának hívták. Egész héten otthon volt, iskola után legfeljebb a barátaival találkozott, de hétvégén irány az erdő! Felpattant Montainbike kerékpárjára, Mp4 lejátszóján zenét hallgatva tekert ki nagymamájához, hátizsákjában a készülő finomságokhoz valókkal. A Nagyi, mélyen az erdőben lakott ahol a madár se jár, Köjál, ÁNTSZ sem zavargott, s az APEH is messze elkerülte a félelmetes rengeteget. Így zavartalanul virágzott a zuglekvár, zugsavanyúság készítés, mint nyugdíj kiegészítő tevékenység. Esküvőkre, egyéb ünnepekre grillázs, torta, egyéb sütemények is útra keltek egy a falun kívülről induló, éppen a ház mellett húzódó úton különböző autók csomagtartóiban.
Volt úgy, hogy idegenek próbáltak a faluban érdeklődve a Nagyi nyomára jutni, de még a bárányok is hallgattak. Nemhogy az ott lakók. Hogyne! Hogy az asszonyoknak kelljen a konyhában görnyedni a sütő mellett. Vagy forgatni a lekvárfőző kanalat, amikor délután mennek a legjobb sorozatok.
Lilácska hát, az ágakat igyekezve kikerülni nyomta a pedált, hogy mielőbb odaérjen. Már közeledett, amikor egy fa mögül elé lépett a farkas. Szeme villogott, s hatalmas nyelvével körbe nyalta a száját. Lilácska épphogy meg tudott állni.
- Meguntad az életed? Elmentek otthonról? – húzta el kezét a homloka előtt, míg leszállt a kerékpárról.
A farkas közelebb lépett.
- Beszélj csak! Beszélj! – s megsimogatta a gyomrát - Idebent majd hallgatsz!
- Mi van öreg? Otthon hagytad a szemüveged? Nézz már rám! Felszedtem pár kilót. Nem látod? – veszekedett mérgesen.
A farkas egy pillanatra megtorpant, majd szélesen elvigyorodott.
- És az miért baj?
- E – gész – sé - ges táp – lál – ko - zás. Hallottál már róla? Tudod, te mekkora lenne tőlem a koleszterined? – kopogtatta meg a homlokát Lilácska.
- Mi a fene, az a koleszterin? – kérdezte a farkas, miközben újra körbenyalta a száját.
- Amitől infarktust, agyvérzést kapsz te híg agyú.
- Kit érdekel, ha tele a gyomrom? – s még közelebb lépett.
- Hát iq bajnok nem lesz belőled, azt látom. De tudod mit? Kössünk üzletet!
- Hogy? – hajolt egész közel, mire Lilácska befogta az orrát.
- Most nem falsz fel, hanem ha jövök vissza, hozok kenyeret, és savanyúságot. Akkor, nem ülöm meg a gyomrod. Annyit már kibírsz. Nem?
A farkas összezavarodott. „Ez a Lilácska okos. Talán nem árt hallgatni rá.” – gondolta.
- Ok. Itt várlak – mondta bizonytalanul.
- Rendi. – nevetett magában a lány, s felült a kerékpárjára.
A Nagyi, már a ház előtt várta.
- Már azt hittem, nem is jössz – mondta, miközben lesegítette a hátizsákot.
- Akkor hívtalak volna Nagyi! Csak az a féleszű farkas tartott fel. – legyintett Lilácska.
- Már megint? – csodálkozott rá Nagyanyó.
Lilácska csak legyintett.
- Na, menjünk be! – lépett a lépcsőre Nagyi.
Lilácska sorba az asztalra tette, amit hozott. A Nagyi már kihozta a kamrából a nagy, kétfülű műanyag hordót, és beleöntötte a tíz liter, felforralt, lehűtött vizet.
Aztán a mérleget az asztalra tette. Lilácska mérte sorban. Ahogy hallotta.
15 dkg cukor
1.5 dl 10 %-os ecet / liter
3 dkg só
1 púpozott mokkáskanál borkén az egészbe
Aztán a Nagyi odalépett a műanyag hordóhoz. Beledobott 25 szem feketeborsot, ½ zacskó mustármagot, ½ zacskó egész köménymagot, 6 szem babérlevelet, ½ zacskó szárított kaprot.
Jól összekeverte.
- Mit teszünk bele, Nagyi?- kérdezte Lilácska lelkesen.
- Ma semmit Lilácskám. Holnap vágunk bele apróra, friss, kemény fejes káposztát, vékonyra karikázunk sárgarépát, Apró rózsáira szedünk karfiolt, karikázunk bele lilahagymát, karikára vágott friss, kemény zöldpaprikát.
- Nyersen? – csodálkozott Lilácska.
- Bizony. Így minden vitamin benne marad, és nagyon finom. Ráadásul, ahogy fogy, úgy pótolható bármikor. Csak arra kell vigyázni, hogy mindenből csak friss, egészséges, kemény darabot dobjunk bele. Akkor hónapokig eláll. Mert ez is a neve. Dobálós savanyúság.
Másnap miután beledobáltak mindenféle feldarabolt zöldséget, Lilácska hazafelé készült. Már a kerékpárján ült, amikor megcsörrent a mobilja.
- Két perc, és ott leszek – mondta, majd visszafordult.
- Nagyi! Van még egy darab lilahagymád? Vár a farkas, tudod!
- Persze. - azzal befordult a házba, s visszatért egy szép nagydarabbal.
Egymásra nevettek, és Lilácska elindult.
Az úton már várta a vadász, és két másik ember. A farkas egy ketrecben ült, és mérgesen morgott.
- Jó, hogy szóltál Lilácska. Már az egész állatkert ezt a mihasznát kereste. Ezen túl, nyugodtan mehetsz a Nagyihoz az erdőn át.
- Ne felejtsd el! Egészséges táplálkozás! – azzal bedobta a hagymát az ordasnak.
Mielőtt kiért az erdőből, még visszaintegetett.
A recept valódi, felhasználható!
Kedves Tara, meséd a valóság képe. recepted betartom. Szeretettel lel: Mani