2011.10.19. 18:09, Wolfman
Édesem szíve,lelke sasmadár,
Teste rég béklyóban, milyen kár.
Mozdulata,illata,teste íze bennem él,
előjött ösztönöm, láncát tépi és remél.
Nem számít mi lesz,csak legyen Ő nekem,
érinthessem egyszer és fogja a kezem.
Törjön ki börtönéből,tomboljon a szenvedély,
játszunk újra együtt,ha eljön a várt NAGY éj.
Hallgass a belső hangra,mely benned él,
tested is ledobja terhét, mert sokat remél.
Az élet visszaadja,amit sokáig elvett,
nem gyötri kín tovább, e gyönyörű testet.
S lelkedben tűz lobog, testedben vágy ég,
ismerem az érzést, rád vártam én már rég.
Reménytelen lehet, hogy érezzelek valaha,
akkor is hagyom, és rábízom a sorsra.
Lelkem nyitott rád, szívem is Veled van tele,
rád zúdul most meggyötört testem,lelkem heve.
Szenvedély,érzelem,tomboló vágy, ki adja ezt vissza,
tested illatát a múlt ködéből, lelkem újra issza.
Mondtál 3 szót, 25 éve őrzöm, ott mélyen,
bocsáss meg e sorokért,csak ezt kérem.
Mindig szerettem volna egy olyan könyvet írni, amely azzal a szóval végződik, hogy "majonéz".
(Richard Brautigan amerikai író, költő)