2011.10.19. 18:24, Wolfman
Dolgozol, és élsz valahogy, külön múlik az életünk,
eszünk a szigeten jár, mely örökre a végzetünk.
Amíg nálam voltál, búgtunk, mint a galambok,
lelkünk templomában megszólaltak a harangok.
Úgy teltek a napok, mintha mindig együtt éltünk volna,
főztél, mostál ránk, mégsem voltál köztünk rabszolga.
Nem is leszel soha többé megalázott és semmibe vett,
az alázott meg téged, aki 25 évig a kezedből evett!
Hű társad leszek, és ezerarcú szeretőd,
számolatlanul fogjuk összegyűrni a lepedőt.
Mindent megbeszélünk, és közösen döntünk,
egyik héten szeretkezünk, a másikon meg főzünk.
Közösen tervezzük majd életünk útjait,
sűrűn felkeressük szenvedélyünk kútjait.
Mindig erőt merítünk a vad éjszakákból,
örök tűz borítja ágyunk, szerelmünk lángjától.
Néha vitatkoztunk, vagy összeveszünk nyomban,
máskor meg leülünk csendben egy sarokban.
Dolgozunk majd keményen, hogy célunkat elérjük,
ha megtorpanunk néha, majd az Égieket kérjük.
Hátralévő életünkben végig kísérnek az angyalok,
gyönyör teli éjjeleket váltják dolgos nappalok.
Mindig mosolygó szemed, nekem a nyugalom szigete,
együtt boldogan élünk, szerelmem, ezt hiszed-e?
Farkas a Farkasnak....
Szép!
(Ismerem a "nem leszek túl rajta sohasem" érzést)