2011.11.06. 17:43, Dudás Sándor
Versek árnyékában
Murák Tibornak
Elmondhatnám, ha nem tudnád,
falak mögött csak hallgatok,
önmagát építi csöndben
bennem a kőműves-titok.
Olyan magas! Alatta már
minden tornyok és templomok,
ha összedől, lesz nagy por és
örökre elfedő romok!
Irodalom: hazaházam,
tudom régen, biztos fedél,
jut annak dallam, melegség,
ki versek árnyékában él!
Olyasmivel s olyasmibe
falaz az egykedvű idő,
ami ugyan én vagyok, de
rám csupán az árnyéka nő!
Megtörtént emlékeim már,
mikről tudom, egyszer voltak,
pont úgy viselkednek velem,
kíméletlen, mint a holtak!
Gyengül a szem, tüdő zihál
és végül, a szív majd megáll,
valaki fölém hajolva
bólint a rendre: exitált.
Lesz jutalmam: árva fűszál,
gyenge szélben rajtam neszez.
Emberkezdetektől fogva
és mindörökre így megy ez.