2012.06.13. 21:02, Fabó Kinga
Ő fél tőlem, vagy én tőle?
villanyát kapcsolja, tőrbe
csalni – kit is? Futtat körbe
fényt, leskel mögüle, föl-le
járatja, táblákon törve
vibrál, a falon, kirakat,
ablakba tárva: kiszalad,
s fölkúszik rám egy iszalag.
Káprázat, a falon, kizökkent,
a szemem bánja a miközbent:
behálóz a folyondár.
Hajt – hagyom: nem hagyom – rám.
Lift, ahogy a zsákmányt föl-le.
Gomb, amely egyfolytában villog.
Villanások sora körbe-
ér: forog velem a lichthof.
Forog-forog az emelet,
forgok vele kúszó szemek
tapadnak rám aki nem hajt
levelet,
szívja erőm szaporodni
vele el.
Kelnek mind új, telepedni
rejti el
sok túltengő én, az enyém
rajta el
ered, kancsal, szem nem fogja.
Inda: nincs – kapaszkodnia.
Nem tapad zsákmányt ejteni.
Melyiknek szüksége melyik?
Nyüzsög mind burjánoz rosszul
fordul el
egy tengellyel mind a látás
ferdül el.
Fura vers, de jó olvasni! Érdekes, a fények játékát látom benne.