2012.08.04. 11:37, Konczek József
Felejthetetlen váci piac
Pezsegve hugyozott a ló az egyik mellékutcán,
dinnyeárus ébredezett a szekérderékban,
prizmákban állt a jonatánalma, a káposzta, a sárgarépa.
Hej, váci piac, állj meg, s te is, gyerekkor, hova futsz már?
A tűzkő-, a gombostű- meg a fakanálárusok,
a perec-, a lepény-, a sósrúd-, a palacsinta-
árus sátorközein mint egy csintalan pacsirta
csapkodok, bolondozom, futkosok,
mintha ennyi volna a teljesség, a világ, a nyár,
mintha ezekből a piros, sárga meg ezüst színekből kitelne minden,
mintha nagyanya is élne még, gyerek, s kinek béna viaszarcára se riadsz,
s mintha innen folytatódna bogármorajjal, virágkötegbálákkal a tüzelő határ,
mintha soha nem volna ok elmenni innen,
te hatalmas, te felejthetetlen váci piac!
Kiben a mindenség
Juhász Ferencnek
Istenem, a mézes finom sárgadinnye illata hajnalban!
Amikor a ponyvákat lehúzzák a gumikerekű kocsikról.
És rézcsengőjét rázva ártatlanul áll egy kiscsikó,
A piacon, ahol az élet nagy zajjal van –
Emlékeimben is. Ahogyan ezt a mai buszpályaudvart áttöri
a sátrak lobogó sárgája, és beszövik, beindázzák
a virágok, a facsemeték, a lombok, a folyondárok:
a cserépvázák
seregéből előhajló terjeszkedő ágak ezrei,
és tíz- és százezrei, és a margaréta, a tulipán, a rózsa,
a szekfű,
és csokrokban és nyalábszámra, kötözve, mint a kéve,
jaj, korábban még a pünkösdi rózsa is buckó fejével.
Mind itt van most is, hogy belezendül
a vér, a gyönyörű évszakokban élő kisgyerek vére,
aki én voltam. Kiben a mindenség fért el.
Az a "kigyermek" most is itt van, és ír nekünk szép versket!