2012.08.14. 20:48, Fabó Kinga
Összeakad két tekintet.
Köztük vergődik a látvány.
Csak e két tekintet láncán
vagyok nézésben; e kapocs
tartja rajtam vonja rám
- a nézésem vonalán -
hol én mutatom, hol hagyom
vezetni a tükrön, képem
és azt, aki belenézek
- megpillantanom -.
Folyton neki ötlöm szembe,*
sok rögtöntől egy örökkön
rögzül; vajon elereszt-e.
Szétválaszt, egyesít újra
ütköztet.
Visszaad majd kölcsönvesz.
Töri** képem folyamát,
tekintetben nem talál
össze3, el: szabad a pály.
Arcátlan nyomul arctalan.
Szégyenbe hoz a jelen-
létemben. Látvány szökne.
Két tekintet által kötve - marad
függőben - a szál.
Szemből pillantás csapódik be.***
Talál. Széttört tükrön sem mutatok.
Takar egy más - nő, agresszióval.
Én nem láttam. Csak beszélték, róla.
Múltjai mind
tárulkoztak meg bennem,
tűnődéseimen törve
jelenévé nem lettem.
Ám annyiban ő nem hagy:
erőszakkal visszavon.
Féken a képemmel tart
- egyensúlyba fojt bele -
kifeszített tükörén
két fél békésen evez.
Meghúzza és visszavonja,
visszahúzza és megvonja,
odaadja visszaveszi
tőle neki: tőle neki.
Amint meghúz, visszavonja
amint megvon, visszahúzza****
egy végtelen regresszusra
csábító szirén -
ha végleg megkaparint:
- betör a képződésembe -
patt. Széthull a masinér.
Látvány vált át. Szökik szembe.
Rábízva a véletlenre.
* Az ő szemében én: az én szememben ő (tűn vágyként, sejleni).
** Külső (idegen) pillantás kiszabadíthatná a körben forgó látványt, ám rossz a találat.
*** Ha két nézés nem ér össze, ha nem találják el egymást, sem a szem nem közös, sem annak a pontja.
**** …és így tovább, (huzavona) ad infinitum…
Csllagozás nélkül is érthető.