2013.01.18. 18:54, janus
Meggörbült felkiáltójelek
a hideg sínekre fekszenek,
testüket a kín görcsbe rántja,
kérdőjelként néznek a világra.
A jel, ami tegnap kérdezett
mára pont, s a pokolba érkezett,
hol semmivé olvadnak a pontok
szavaim, mint halott porontyok
lebegnek lelkem fagyos tengerén,
mint ezernyi megnémult szirén.
Közöttük egy emlék, süllyedő hajó
keresztet formáz egy maréknyi szó,
majd a csend elhaló örvényre ül,
üres holttengeren a semmi feszül,
hol nyugszik a nap, ébred a sötét,
játszik a sors, egy élet a tét.
Nagyon szép! Szíven ütött a vers: Játszik a sors, egy élet a tét.